Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 4. Szociálpolitika és kultúra

és nemzeti irányban fejlesztendő munkás-otthonok létesítésére fordíttassanak." A Bárczy vezette közoktatási ügyosztály már a kulturális és közéleti centrumként elképzelt „népház" részletes tervezetét is kidolgozta. 1903 márciusában mindkét elgondolást egy különbizottság elé terjesztették. Itt Neuschlosz Ödön a népházat „korszakalkotó intézménynek" minősítette, főleg azért, mert itt a munkás-érdekképviselet „a főváros vezetése és ellenőrzése alatt áll", és ez még mindig jobb, mintha a „szakegyletekben összpontosulna oly elemek kezében, melyek mindent tagadnak és csak rombolnak." Kasics Péter és Gelléri Mór ezzel szemben arra hívták fél a figyelmet, hogy „mi polgárok is csak félszázad óta vagyunk szabadok, nem játszhatjuk tehát az arisztokratát a negyedik rend millióival szemben ... A létesítés helyes formája az, ha azok is hozzászólnak, a kik az intézmény szükségét érzik." Havass Rezső, a VIII. Kerületi Általános Közjótékonysági Egyesület elnöke szerint viszont: „A munkások meghallgatása a legnagyobb hiba lenne. Mert kit lehet az ő képviselőjükül tekinteni? Nekik nincs szervezetük, mely állandó volna, hisz minduntalan ide-oda vándorolnak." A másik VIII. kerületi városatya, Glück Frigyes szállodatulajdonos azt hangoztatta, hogy a „főváros pénzügyi helyzete is a mellett szól, hogy az égetőbb szükségen segítsünk s a már jónak bizonyult nyomon haladjunk. Mi még a szegényügyet sem rendeztük, s házat akarunk emelni, belenyúlván a szocziális kérdésbe, oly munkásszervezeteknek, a melyek még nem is léteznek." A bizottságban mindkét célkitűzés egyenlő számú szavazatot kapott, de első helyre a népháza kivitelezését sorolták azzal, hogy előtte meg kell hallgatni a munkásság képviselőit.

459 1904 januárjában végül mindkét változat a közgyűlés elé került elvi döntésre. Ezúttal Vázsonyi szögezte le, hogy a „népháza czéljainak csak ott felel meg, a hol hatalmas munkás-autonómiából fejlődik ki, a hol a viruló, gazdag szakegyletek a maguk erejéből létesítik ezt a népházát." Mivel egy hatósági vezetés alatt álló népháztól a szervezett munkások úgyis távol tartanák magukat, ezért az alapítványból inkább a munkanélküliség elleni városi biztosítás intézményét kellene megvalósítani. A közgyűlés ekkor visszaadta az előterjesztést a tanácsnak, amivel mindkét 458 FK. 1903. március 24. 359. 459 Uo. 363-366. 242