Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 4. Szociálpolitika és kultúra
4. Szociálpolitika és kultúra A lakásépítés csak egyik részeleme volt annak az ambiciózus programnak, amely Budapestet a szociálpolitikai reformok laboratóriumává kívánta tenni. Az 1911. évi szervezeti reformok során újonnan felállított szociálpolitikai ügyosztály Ferenczi Imre által összeállított programja ' a modern jóléti állam felé mutató elgondolások jegyeit viselte magán. Azt igyekezett felvázolni, hogyan lehet a „vagyontalan néposztály" tagjainak életviszonyait komplex megközelítésben befolyásolni a városigazgatás eszköztárával. Mindennek nélkülözhetetlen alapját a rendszeres szociális statisztika kiépítésében jelölte meg. A figyelem kiterjedt a közélelmezéstől a parkok, játszóterek, fürdési lehetőségek biztosításán át a hatóságilag szervezett anya- és csecsemővédelem kiépítéséig, a minden rászorulót megfelelő eszközökkel kezelő gyermekvédelemig. A szociálpolitika lényegi elemeként fogta fel a szakképzést, a közművelődés felkarolását. Jelentős teendőket szánt a városi hatóságnak a munkapiac befolyásolása terén. Feladatnak tekintette a munkanélküliek segélyezését és a város saját munkásainak mintaszerű bér, munkakörülmények és szociális juttatások biztosítását. A szociális peremhelyzetek sokrétűségének figyelembe vételével rendszerezte a kezelésükre alkalmas eszközöket. Mindez tükrözte Bárczynak és körének felfogását, mely szerint a városigazgatás felelőssége nem ér véget a város mint egész működőképességének biztosításánál, a közszolgáltatásokhoz, az infrastruktúrához való hozzáférési lehetőség megteremtésénél, hanem komoly feladatai vannak a hátrányos helyzetből önerőből kiemelkedni nem képes városlakók létviszonyainak alakítása terén is. A nagyvonalú szociálpolitikai ambíció olyan intézményrendszerrel találta magát szemben, amely lényegében megrekedt a városi hatóság hagyományos feladatát képező szegénygondozás és nyomorenyhítés szintjén. A szociális kiadásokra, és ezen belül a szegénysegélyezésre fordított összegeknek a város népességéhez és a szociális feszültségekhez képest megdöbbentően alacsony voltára már a gazdálkodásról szólva utaltunk. A szociális gondoskodás kereteit a klasszikus liberalizmus szellemiségében fogant 1875. évi szegényügyi szabályrendelet szabta meg, amely egészen 1906-ig hatályban volt. 4 " Az 1872. évi fővárosi törvény azon budapesti illetőségű szegé451 FK. 1912. 2384-2385. 452 Bp. Sztov. szabr. I. 367-373. 848/1875. kgy. sz. 239
