Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 1. A főváros autonómiája

körben, gyakorlatilag minden érdemleges önkormányzati határozat esetében érvényesült. A kiterjesztés egyik eszköze a költségvetések „részleges" jóváhagyása volt. Az éves költségvetés belügyminiszteri jóváhagyása ugyanis minden esetben tartalmazta azt a megszorítást, hogy az nem vonatkozik a rendkívüli kiadások, az eladott ingatlanokért járó bevételekből fedezett kiadások és a kölcsönpénzekből fedezett kiadások tételeire, hanem az ezek felhasználására vonatkozó közgyűlési határozatok esetről esetre felterjesztendők. Márpedig a meglévő intézmények, létesítmények fenntartásán túlmenő kiadások legnagyobb részét éppen ezen címek alatt irányozták elő. Arról volt tehát szó, hogy a minisztérium valamennyi beruházásra, fejlesztésre, komolyabb adásvételre stb. vonatkozó határozat jóváhagyásra való felterjesztését megkövetelte, mégpedig általában az ügyre vonatkozó összes iratokkal felszerelve. Azaz teljes betekintést kívánt és kapott a törvényhatóság munkájába, és bármely döntés végrehajtását megakadályozhatta. A törvény ugyan azt is tartalmazta, hogy ha a kormány a felterjesztéstől számított 40 nap alatt nem nyilatkozik, akkor a határozat helybenhagyottnak tekinthető, de ezzel a lehetőséggel a főváros nem élt. A jóváhagyást mindig megvárták, és a minisztérium nyilatkozattételi kötelezettségét teljesítettnek vették egy értesítéssel arról, hogy „az ügy tárgyalás alatt áll", de sok esetben még ennek hiányában is évekig vártak fontos határozatok végrehajtásával. Korántsem csupán bürokratikus hanyagságból, hanem befolyásos érdekcsoportok érdekeit sértő, de a közgyűlésen ezek kellően szervezett fellépésének hiányában, vagy egyszerűen felelősség-elhárítási céllal megszavazott döntések elgáncsolásának bevett módszereként. Erre jellegzetes példa a községi tűzkárbiztosító intézet ügye, aminek a felállítását a közgyűlés már 1899-ben elhatározta. Egyben a biztosítótársaságokra és a nem a községi intézetnél biztosított házak tulajdonosaira külön járulékot kívántak kivetni a tűzoltósággal kapcsolatos költségek fedezése céljából.

33 A határozatot az érintett biztosítótársaságok fellebbezésére a belügyminisztérium 1903-ig hevertette, ekkor hatályon kívül helyezte. 1904. január 15-én a közgyűlés megerősítette, és ismét felterjesztette a korábbi határozatot , amire a belügyminisztérium már egyáltalán nem reagált, és ennek ürügyén a főváros sem tett további lépést. Hasonló sorsra jutott a főváros saját pénzintézetének felállítására vonatkozó, 1906 február33 BFL Közgy. jkv. 94/1899. 34 FK. 1904. január 12. 57-59.; Uo. január 15. 86-87. 23