Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 3. Lakásügy

építésére, amelyek „egészségügyi követelményeknek megfelelő szükséglakás jellegével" készülnek. A rendkívüli sürgősség hátterében a koleraveszély kiújulása állt. A fertőzés fő fészkeinek tartott túlzsúfolt lakások elleni fellépést viszont szinte lehetetlenné tette, hogy az innen kilakoltatandókat nem volt hova elhelyezni, mert az ő fizetőképességüket a földszintes lakástelepek legolcsóbb bérei is meghaladták. A közgyűlés 3000 ilyen lakás építésére adott felhatalmazást, ebből még abban az évben 993 lakás került tető alá.

4 Az 191 l-ben induló harmadik ciklus programja 5 kislakásos bérházat ölelt fel 589 egy-három szobás lakással, és 1600 egyszobás telepi lakást, valamint 2 műhelybérházat. 4 Őszre ismét kiéleződött a helyzet a szükséglakásfronton, ezért napirendre került újabb 900 szükséglakás felépítése, kerületenként — a Belváros kivételével — egy-egy szükséglakás-telep létrehozása. A harmadik építési ciklus alkotásai egyebek között a Margit körúti, a Haller utcai és az Angyalföldi úti bérházak, a Lehel utcai műhelybérház, valamint a Palotai és a Gubacsi úti telepek, továbbá a Százados úti művésztelep 28 különböző méretű műteremlakással. A három ciklus során az eredetileg öt évre tervezett programot, amely körülbelül 5000 lakás építését célozta, mennyiségi tekintetben három év alatt nagyrészt teljesítették. Felépült 24 bérház 942 egyszobás, 685 kétszobás, 285 háromszobás és 37 négyszobás lakással, 17 földszintes, „könnyebb" építési módban készült kislakásos telep 2806, ebből 2687 egyszobás lakással, valamint egy műhely bérház 61 lakással. Összesen 4816 lakás, amelynek több mint 76%-a, 3674 lakás egyszobás volt.

442 Az 1912-ben megnyílt, 439 hálófülkét tartalmazó Népszálló, a Népház szálláshelyei, valamint a szükséglakások ugyancsak hozzájárultak a lakásínség enyhítéséhez. Időközben azonban, a népesség gyarapodásával, a lakáskereslet is nőtt, így az akció végeztével a fővárosban 1913 első felében az üresen álló lakások aránya mindössze 0,43% volt, azaz messze elmaradt az ideális célként kitűzött — a lakáspiac egyensúlyához szükségesnek tartott — 3% körüli szinttől. Wildner Ödön joggal állapítja megjelentésében: „... hogy ily nagy termelés aránylag ily kis javulást ért el, ez mutatja leginkább, hogy mily égető szükség volt a törvényhatóság áldozat439 FK. 1910 szeptember 27. 1572-1573., szeptember 30. 1591-1598. 440 FK. 1911. május 19. Mell. 1-6. 441 FK. 1911. október 6. 2786-2789. 442 FK. 1913. december 12. Mell. 7.; Ferenczi 1913./a 685; 236