Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 2. Tisztaság és egészség

Cséry-féle vállalkozással a házi szemét naponkénti, zárt kocsikon történő kifu, , 401 varozasara. Az 1886. évi kolerajárvány után, 1887-ben hozták létre a főváros bakteriológiai intézetét, amelynek egyik legfőbb feladata az ivóvíz rendszeres vizsgálata volt. A fertőző betegségek kötelező bejelentését a fővárosban 1881-ben rendelték el, és a fertőtlenítést is kötelezővé tették. 1882-től a kerületi orvosok mellett hatósági ,,desinfecteur"-öket alkalmaztak, az 1892. évi járvány nyomán pedig gőzfertőtlen ítésre berendezett Fertőtlenítő Intézetet állítottak fel. Ekkorra már viszonylag hatékonyan működött a fertőző betegek elkülönítésének rendszere is. Az 1892-1893. évi járvány során kifejtett hatósági tevékenység tapasztalatai alapán ítélte a kormányzat halaszthatatlannak a kerületi elöljáróságok reformját, azok tagolt szakhivatallá szervezését, és a kerületekben addig egymástól függetlenül működő szaktisztviselőknek az elöljáró alá rendelését. Ekkor került sor a kerületek önálló tisztiorvosi szolgálatának megszervezésére, különválasztva a szegény betegek gyógyításával foglalkozó kerületi orvosi szolgálattól. A tisztiorvosoknak megtiltották a praktizálást, kizárólag a közegészségügyi szolgálattal foglalkozhattak. Melléjük „középkáderként" egészségőri állásokat is szerveztek, akik egyben a vásárfelügyelők munkáját is segítették. A főváros a kezén lévő fürdőkkel és gyógyforrásokkal is szolgálta a lakosság tisztálkodási és egészségügyi igényeit, noha a forgalom túlnyomó részét a magánfürdők bonyolították le. A Rudas fürdőt Buda városától „örökölte", a városligeti artézi kutat, amelyből a Nádor-szigeti fürdő kifejlődött, Pest városa fúratta 1868ban. A Sárosfürdőt a Közmunkatanács a Ferenc József híd építése kapcsán sajátította ki az addigi tulajdonostól, majd felajánlotta a fővárosnak megvételre. Erre 1904-ben került sor. A Bárczy-korszak beruházási politikájának jellegzetes eleme volt az a fürdőépítési program, amelynek előkészítése a századfordulón vette kezdetét, és a népfürdő-funkció mellett immár az idegenforgalom fellendítésének, Budapest fürdővárossá fejlesztésének távlatos koncepciója jegyében állt. Ennek keretében a Széchenyi fürdő építése 1909 májusában kezdődött, 1913 júniusában pedig már az ünnepélyes átadásnak örülhetett a közönség. A Sárosfürdő forrásai évekig 401 Szabó, 1913. 497-498. 402 Szabó, 1913. 488-492; Edvi Illés, 1896. 280-288. 403 MT. 1893:XXXIII. te. 7. 8. 20. §.; Szabó, 1913. 487. 223