Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 2. Tisztaság és egészség

véglegesen igazolták, „hogy a káposztás megyeri határban kiszemelt kavicsréteg még a főváros hosszabb idejű fejlődésének igényeit számba véve is elegendő jóminőségű vizet szolgáltathat." Ennek alapján megerősítette azt a korábbi határozatot, hogy a végleges nagy vízmű, a folyómenti kavicsréteg természetes szűrőképességére épülő megoldással, itt létesüljön. A testület első ízben 1887-ben hozott ilyen döntést, Wein János vízműigazgatónak még 1884-ben benyújtott elképzelése alapján. Az időközben lefolyt öt év az FKT-val való vita jegyében telt el, mivel az aggályosnak találta a természetes szűrés tervét, és mesterséges szűrésre alapozott nemzetközi tervpályázatot írt ki. Időközben számos alternatív elképzelés felmerült, Lechner Lajos középítési igazgató határozott állásfoglalása azonban biztosította a főváros vezetésének kiállását Wein koncepciója mellett. Végül az FKT által felkért német szakértő végzett próbaszivattyúzásokat, melyek szintén a természetes szűrés célszerűségét támasztották alá, így a Közmunkatanács számára nem maradt más, mint hogy „elvi álláspontjának fenntartásával" 1892 májusában maga is zöld utat adjon a főváros márciusi határozatának végrehajtásához. A kolerajárvány kitörését október 7-én deklarálták. A tiszti főorvosi hivatal több száz esetben végzett részletes vizsgálatot, amely kiterjedt a beteg lakásviszonyaira, foglalkozására, táplálkozására, adatokat gyűjtöttek arról, hogy kikkel érintkezik, milyen vizet fogyaszt. Arra a következtetésre jutottak, hogy a megbetegedés nem függ a talaj fertőzöttségétől, sőt a környezet általában vett szennyezettségétől is alig. A vizsgáltak többsége ugyan erősen szennyezett talajú területen élt, de akik ugyanott kútvizet fogyasztottak, azok nagyrészt mentesek maradtak a kórtól. Az egyetlen jól kimutatható összefüggésnek a szüretien vagy mesterségesen szűrt vezetéki víz fogyasztását találták. „A szüretien víznek a kolera terjedésére való eme minden kétségen felüli befolyását csakis annak lehet tulajdonítani, hogy a Dunavízben voltak a choleracsírák s a vízvezeték közvetítésével történt ezeknek gyors és nagymérvű elterjesztése" — állapítja meg a kiadott összegző jelentés.

378 A Központi Járványbizottság ülésén a tiszti főorvos október 18-án jelentette be, hogy a legtöbb megbetegedés valószínű oka a szüretien vezetéki víz használata. A bizottság elrendelte az összes szüretien vizet szolgáltató vízvezetéki csap leszerelését 376 BFL Közgy. jkv. 314/1892. 377 Budapest Szfőv. Közig. 1902. 204-207; Edvi Illés, 1896. 307-311; Bogdánfy, 1906 232-240; Nagy L., 1968. 19 skk. 378 Kolera jel. 92/93., 108. 210