Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 1. Épített környezet

lésekre nézve a „községi", azaz a teljes bekebelezést és a kerületi elöljárósági szervezetbe való beosztást ajánlotta, elsősorban Újpest, Rákospalota, Kispest, Erzsébetfalva, Rákosszentmihály, Albertfalva, Budafok esetében. A többi helységre nézve pedig a „törvényhatósági" bekebelezést, azaz a községi önállóság megőrzésével a vármegye helyett a fővárosi törvényhatóság alá rendelésüket tartotta szerencsésnek. A tanulmány olyan problémára kísérelt meg válaszolni, amellyel a kor szinte mindegyik, a nagyipari fejlődés sodrába bekerült városa szembetalálkozott. Németországban és Ausztriában a 19. század közepétől számos példát találunk addig igazgatásilag önálló „peremtelepüléseknek" a nagyvárosok közigazgatási területébe történő „bekebelezésére". Bécs a peremövezet becsatolását 1890-ben hajtotta végre, aminek révén a város területe háromszorosára, lakossága több mint két és félszeresére növekedett.

317 A bekebelezések igazi virágkora az 1900-1910 közötti évtized volt, amikor a németországi nagy- és középvárosok kétharmada gyarapodott ilyen módon méretben és lélekszámban. A századforduló után változott meg a bekebelezési politika jellege is: míg korábban ilyen döntések a tervszerűtlen fejlődés során már kiéleződött válsághelyzetek felszámolása céljából születtek — az említett bécsi példa is ebbe a típusba sorolható — a századforduló táján egyre inkább meghatározó motívummá vált a jövőbe tekintő tudatos várostervezés, a települési értelemben szerves egészet alkotó terület egységes funkcionális-térbeli tagolásához szükséges feltételek megteremtése, az agglomerációban való gondol, i - 368 kod as. A Bárczy és Harrer által jegyzett koncepció inkább ez utóbbi típushoz áll közel. Lényegében erre gondolt Harrer, amikor a helyzetet úgy jellemezte, hogy város és környéke kapcsolatának első szakaszában az egyesítés inkább a községek érdekeként jelenik meg. Éppen ezt az időszakot kellene kihasználni, és megelőzni azt, hogy mire a város szempontjából a helyzet tarthatatlanná válik, addigra a községek magasabb szintre emeljék autonómiájukat, kifejlesszék saját, a fővároséval össze nem hangolt szolgáltató intézményrendszerüket, és jóval alacsonyabb közterhek mellett élvezve a nagyváros szomszédságából adódó előnyöket, ellenérdekeltté 366 Uo. 19-21. A tanulmányt Bárczy hivatalos kiadványként jelentette meg, és azzal, hogy a nevét adta hozzá, mintegy polgármesteri előterjesztés rangjára emelte. 367 Seliger-Ucakar, 1985. Bd. 2. 390-410. 368 Matzerath, 1978. 68-89.; Krabbe, 1980. 368-387. 203