Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 1. Épített környezet

váljanak az egyesítés tekintetében." A város háztartásának nehezen megteremtett egyensúlyát féltőkkel szemben pedig leszögezte: „a kapcsolási probléma nem abból áll, hogy a városias költséges berendezések a fejletlen vidékié kiterjesztessenek, hanem ellenkezőleg, abban, hogy a várossal összefüggő terület felett való rendelkezési joggal a koncentráltabb városfejlődés biztosíttassék".

370 Érvei azonban nem találtak meghallgatásra. A törvényhatósági tagok körében erős idegenkedés nyilvánult meg azzal szemben, hogy az elmaradott infrastruktúrájú és egyébként is gyenge adózóképességű területek felzárkóztatásának terhét a városi háztartás viselje. A kérdést még a fővárosi törvény módosításának koncepcióját kidolgozó albizottságban sem voltak hajlandók napirendre tűzni." ' A vármegye késhegyig menő ellenállásával éppúgy számolni kellett volna, mint ahogy azzal, hogy a koalíciós kormány parlamenti bázisában nagy súllyal jelen lévő konzervatív-agrárius körök fellépése a főváros fejlesztésének egyébként elkötelezett Wekerle támogatását sem teszi bizonyossá. Márpedig ugyancsak bőséges nemzetközi tapasztalatok tanúskodtak arról, hogy a bekebelezési kérdések megoldását jóformán semmi nem hátráltatja jobban, mint ha pártpolitikai megfontolások szövevényébe kerül. A különösen kényes és sokféle erős érdeket sértő bekebelezések általában csak akkor sikerültek, ha egy nagy formátumú városvezető ezt a kérdést törekvéseinek középpontjába állította, és nagy diplomáciai ügyességgel jutott el a célig. Bárczy azonban nem volt abban a helyzetben, hogy ezt megtegye: sokkal égetőbb kihívások felé kellett fordulnia és olyan nagyszabású programokat menedzselnie, amelyek egyébként is túl sok támadási felületet nyújtottak. A Nagy-Budapest kérdést ezért inkább csendben elaltatta. A város fizikai-topográfiai képének alakítását illetően a hatósági beavatkozás — a látványos városfejlesztési eredmények mellett is — sok tekintetben nem abban az irányban hatott, hogy a megfelelő életminőséghez szükséges épített környezet a lakosság zöme számára hozzáférhető legyen. Ugyanakkor a legalapvetőbb közegészségügyi követelményeket — például a pincelakásokkal szembeni fellépés révén — az építési szabályozás igyekezett érvényesíteni. Kétségtelen, hogy máibőségesen jelentkeztek az iparosodással együtt járó új típusú környezeti ártalmak 369 Bárczy-Harrer, 1908. 4-5. 370 Uo. 18. 371 Harrer, 1968. 116-117. 204