Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 1. Épített környezet

tése", az „egészséges és kellemes lakhatás", a tudományos és művészeti intézmények, fürdők, míg a balpartot a „nagytermelés és forgalom, az üzleti élet és a vagyonszerzés tényezői számára kell berendezni". A nagyipar és a nagykereskedelem telepeihez kapcsolódjanak a munkások lakónegyedei, és külön negyedek szolgáljanak a „kirakatos üzleti élet" számára is. A régi városrészekben a „meglevő építmények és a műemlékek teljes hatással érvényesülhessenek". A sugárutas-körutas rendszerbe átlós utakat kell beiktatni, az új városrészekben pedig gondoskodni kell terek, parkok létesítéséről és kímélni kell a budai erdőket. A Dunának és rakpartjainak a város központjává, főforgalmi útvonalává kell válniuk. Ennek jegyében ismét megpendíti egy városon átvezetendő csatorna Reitter Ferenctől eredő ötletét. A hivatalos fórumok azonban a továbbiakban már nem foglalkoztak komolyan a városrendezési tervpályázat kérdésével. A tanácsnokok 1912 novemberében tartott értekezletükön megállapították, hogy ezt elsősorban a vasúti pályaudvarok áthelyezésének és az útszintbeni vasúti kereszteződések kiküszöbölésének szükségessége, pontosabban az erre vonatkozó elképzelés kidolgozatlansága gátolja. A közgyűlés 1913 februárjában jóváhagyta egy felirat intézését a kormányhoz annak érdekében, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokat, a főváros képviselőinek bevonásával, indítsák meg, de lényeges előrelépés az ügyben nem történt.' Egész városrészeket a nagyvárosi fejlődés sodrába bekapcsoló kiemelt városrendezési akciókra akkor kerülhetett sor, ha a főváros és a kormány a koncepció és a finanszírozás kérdésében egyaránt megegyezett. Az 1890-es évek és a századforduló fejleményeiből két ilyen nagyszabású program emelkedik ki. A sugárirányú főútvonalak addig megtörtek a Belváros határán, amelynek régi, szűkös, girbegurba utcái tökéletesen alkalmatlanok voltak a Duna felé törekvő forgalom lebonyolítására. Az Eskü téri híd megépítésének elhatározása 1893-ban maga után vonta a Hatvani utca folytatásaként új széles útvonal megnyitását és ennek folytán a Belváros teljes átépítését. A Fővám téri (Ferenc József) híd építése a budai oldalon, a Gellért-hegytől délre elterülő részen adott lökést új városrész keletkezésének. A hidak állami beruházásban épültek, a feljárók, útvonalak kialakításához és a belvárosi szabályozási munkákhoz a főváros 2 millió forinttal járult hozzá." Nem 350 BFL IV. 1402.b. 338/1912. 351 FK. 1913. február 7. 353-361.; 1913. február 14. 423^25. 352 MT. 1893:XIV. te; BFL közgy. jkv. 695/1893. 197