Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 1. A főváros autonómiája

is érinthetetlen maradt. A terjedékegyezmény ebben a helyzetben nem volt a legelőnytelenebb megoldás a főváros számára, hiszen mégiscsak limitálta a megváltásokkal kapcsolatos kötelezettségeit, ezért 1909-től ismét felújították.

20 A 24 millió forintos sorsolási kölcsön elköltését követően a főváros fejlesztéséhez a kormányzat a közvetlen állami beruházások (középületek, Duna-hidak, államvasúti létesítmények), valalmint a magánépítkezéseket ösztönző adómentességek és kedvezmények kiterjedt rendszere révén járult hozzá nagymértékben. A fővárosi önkormányzatnak az állami költségvetésből juttatott rendszeres támogatás igen szerény volt, és nem a sajátos önkormányzati funkciók teljesítését szolgálta, hanem egyes jogszabályi kötelezettségekből adódó (az ún. államtól átruházott hatáskörhöz sorolt) hatósági feladatok ellátását. Ez az összeg 1900-ban mintegy 600 000 koronára rúgott, ami a községi alap rendes bevételeinek mindössze 1,9%-át tette ki. 1912-re még tovább csökkent az állami hozzájárulás részesedése: a kb. 1 millió korona már csak a rendes bevétel 1,4%-át jelentette. Ezen belül a legnagyobb tétel mindkét alkalommal a közel félmillió korona katonabeszállásolási költségtérítés volt, lévén az állandó és átvonuló katonaság beszállásolása a törvényhatóság teendője, amiért a kincstár átalány szerint fizetett. Említésre méltó összeget jelentett továbbá a volt állami utak fenntartása címén fizetett államsegély, az anyakönyvi államsegély, 1912-ben pedig már az iskolai államsegélyek, valamint az elemi oktatás ingyenességéről rendelkező 1908:XLVI. te. folytán kiesett tandíjbevételért juttatott kárpótlás. A kötelező polgári anyakönyvezés bevezetésével, 1895-től az anyakönyvek vezetése állami feladatot képezett, de a fővárosban, a kormánnyal való megállapodás alapján, a törvényhatóság vállalta magára az anyakönyvi hivatalok fenntartását, az anyakönyvi kivonatokért szedhető díjak átengedése fejében. Ezt egészítette ki az államsegély, amely 1900-ban 50 000 korona volt, és meghatározott időközönként, a kivonatokból eredő jövedelem emelkedésével csökkent, de a két forrás együttesen is csak az anykönyvi kiadások kisebbik részét fedezte. Az elemi és polgári iskolák fenntartásához addig nyújtott államsegélyt a 18 FK. 1901. január 7. 40-43.; Uo. január 10. 55-58. 19 FK. 1901. március 29. Mell. 19-22. 20 FKT Jel. 1909. 3-8.; BFL Közgy. jkv. 1364/1909. 21 Zárszámadás 1900.; 1912. 22 FK. 1901. március 29. Mell. 8-10. 18