Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 1. A főváros autonómiája

minisztérium 1885-ben az „állampénztár nagy megterheltetése" címén megvonta, ettől kezdve a főváros csak az iparostanonc-iskolák után részesült 12 000 korona államsegélyben. Ez egyrészt azért volt különösen sérelmes, mert az iskolák fenntartása a költségvetés állandó kiadásainak legnagyobb tételét jelentette. Másrészt a fővárosnak mint községnek a törvényes kötelezettsége az elemi és a polgári iskolák fenntartására terjedt ki, de emellett több magasabb fokú tanintézetet és szakiskolát is működtetett. így 1900-ban két reáliskolát, három felsőkereskedelmi iskolát, két felsőbb leányiskolát és egy iparrajziskolát. Miután ezek fenntartásához az állami költségvetés egyáltalán nem járult hozzá, a főváros állami kezelésbe történő átvételüket igyekezett elérni, sikertelenül. Amikor a századforduló dekonjunktúrája nyomán kiéleződtek a fővárosi költségvetés feszültségei, a városatyák első reflexe, a takarékosság követelése mellett, a kormánnyal szembeni pénzügyi sérelmek leltárba szedése, és orvoslásuk követelése volt. A fellépés egyedül az oktatásügy terén hozott némi eredményt: 1902-re a kormány összesen 100 000 korona államsegélyt utalt ki az iskolák fenntartására. Ezt a továbbiakban többször is emelték, így 1912-ben már meghaladta a 275 000 koronát, de ez is csak roppant csekély töredéke volt az ekkor 17 millió koronát (az épületek karbantartása nélkül) meghaladó költségeknek. Az állandó fenntartási és működési költségekhez való közvetlen állami hozzájárulás ily szűkös volta mellett az állami támogatás egy sajátos formájaként vehető számba, hogy a törvényhozás a főváros által felvett törlesztéses kölcsönöknek adó- és illetékmentességet biztosított. Egyes kiemelt jelentőségű városfejlesztési akciók esetében pedig sajátos konstrukciókat alakítottak ki a közös állami-fővárosi finanszírozásra. Ez történt az Erzsébet-híd és a Ferenc József-híd építése és a Belváros ezzel összefüggő szabályozása kapcsán. A hidak építésére az 1870. évi kölcsönre lekötött jövedelmeknek a törlesztés által igénybe nem vett részét és tartalékalapjaitjelölték ki, az ezen túlmenően fennmaradó felesleget pedig, a főváros 2 millió forint hozzájárulásával együtt, a hidakhoz vezető feljárók és útvonalak kialakítására, az egész Belváros teljes átépítését megindító szabályozásokra fordítot23 BFL IV.1407.b. 617/1887-VII. 24 FK. 1901. március 29. Mell. 25 FK. 1902. október 3. 1155-1156. 26 MT. 1889:XXXII. te; !896:XVII. te; 1911:XVI. te. 19