Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 3. Községesítés - c.) Közlekedés

községesítésére irányuló törekvések megjelenésével újabb motívum került előtérbe a nyereségnek a városi háztartás számára való biztosítása mellett: a városfejlődés jellegének, irányainak új típusú befolyásolására alkalmas eszközt ismertek fel a közúti villamosvasutakban. A tanácsnak a lakásépítési programra vonatkozó, az 1909. április 7-i közgyűlésen elfogadott előterjesztése megállapította: ,,A lakáskérdés egyszersmind a közlekedés kérdése." Az olcsó és gyors közlekedés révén megszűnik annak kényszere, hogy a „szegényebb néposztályok" a munkalehetőségek közelében igyekezzenek tömörülni, ezzel lehetővé válik a lakóterület decentralizálása, a belterület túlzsúfoltságának enyhítése. A javaslat következő pontja az addig hiányzó rendszeres telekpolitika szükségességére utal: a városigazgatás a külterületeken parcellázásra alkalmas kiterjedt területek megszerzésével maga igyekezzen a település terjeszkedésének irányát kézben tartani, és ne engedje át azt a telekspekulációnak. A villamoshálózat kijelölésének meghatározó befolyása az ingatlanárakra ugyancsak megkívánta, hogy a főváros ezen a téren döntő kompetenciával rendelkezzék. A közlekedés olcsóbbá tételére irányuló tárgyalások a villamosvasúti társaságokkal mindeddig eredménytelenek maradtak — mondja az előterjesztés —, ezért további sikertelenség esetén „keresni kell újabb megoldási módozatokat e baj feltétlen megszüntetésére"/

0 Hálózatfejlesztési és tarifapolitika — e két, a városi térhasználatot leginkább befolyásolni képes eszköz feletti rendelkezésben a fennálló koncessziós szerződések a főváros számára roppant korlátozott lehetőségeket biztosítottak. A nagyobb hálózattal rendelkező, és a külterületi forgalmat is javarészt kézben tartó Budapesti Közúti Vaspálya Társaság villamosítására vonatkozó szerződést a közgyűlés 1895. július 2-án, valóságos községpolitikai háborút követően fogadta el. A bírálók részletes számításokkal alátámasztott érvei szerint az üzleten a társaság túl sokat nyert az utazóközönség rovására, a főváros pedig ehhez képest túlságosan olcsón adta a hatalmas értéket képviselő koncessziót. A tárgyaláskor a megállapodást ellenző szónokokba a többség szabályszerűen belefojtotta a szót, és a számos ponton támadott szerződést Heltai Ferenc javaslatára — aki ebben a harcban vívta ki a közgyűlés szellemi vezérének szerepét — részletes tárgyalás mellőzésével, „en bloc" fogadták el." Mindez nem meglepő, hiszen ismeretes, hogy a közgyűlésen éppen a 308 FK. 1909. március 26 Mell. 75-76. 309 FK. 1896. július. 5. 176