Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 3. Községesítés - b.) Elektromos művek

koronánál nem nagyobb külön munkadíjat állapíthatott meg számukra, de ebben a törvényhatósági bizottsági tagok közül kiküldöttek nem részesedhettek. b.) Elektromos művek Ha a gázművek átvételére vonatkozó elhatározásnál lényeges szerepet játszottak a nemzetközi tapasztalatok, úgy ezek arra is felhívták a figyelmet, hogy a városok igyekeznek elkerülni, hogy a gáznak potenciálisan konkurrenciát teremtő másik energiaforrás, az áramszolgáltatás tartósan magánvállalatok kezén maradva csökkentse a községi üzem rentabilitását. A tanács még a gázgyárak tényleges átvétele előtt, 1910 júniusában előterjesztést tett a közgyűlésnek, amelyben kifejtette, hogy ezt a lépést „nyomon kell követnie — ha csak lehetséges — a villamos üzem teljes hatósági kezelésbe vételének."

297 Az áramszolgáltatást a főváros területén 1893 óta látta el két vállalat. A viszonylag kései indulásban döntő szerepe volt a gáztársaság szerzett előjogainak. A Ganzcég az 1880-as évek közepe óta igyekezett engedélyt szerezni, 1887-ben pedig felajánlotta az Andrássy út ívlámpákkal való reprezentatív megvilágítását ugyanannyiért, amennyibe az addigi gázvilágítás került, amennyiben annak vezetékeiből „kiágazólag" magánosoknak is szállíthat áramot.

298 A Légszesztársulat azonban ragaszkodott az őt 1891-ig megillető teljes magánvilágítási monopóliumhoz, sőt, a villanyvilágítás bevezetésének jogát is magának igényelte. Több éves egyezkedés eredményeképpen — a gázszerződések tapasztalatain okulva — a törvényhatósági bizottság úgy döntött, hogy az „üdvös verseny" érdekében mindkét társasággal hasonló feltételekkel koncessziós szerződést köt.

300 A Légszesztársulat érdekeltsége Budapesti Altalános Villamossági Rt., a Ganz által alapított vállalat pedig Magyar Villamossági Rt. néven látta el a szolgáltatást. A részükre adott engedély — a gáztársaságtól eltérően — semmiféle előjogot nem biztosított, viszont előírta a harmadik üzletévtől kezdve a vállalati bruttó bevétel 5%-ának befizetését a főváros pénztárába." A szerződések 1938-ig szóltak, de a fővárosnak — a gázszer297 FK. 1910. július 1. 1256. 298 BFLIV.1407.b. 17830/1887-11. 299 BFLIV.1407.b. 10903/1888-11., 30900/1888-11. 300 BFL Közgy. jkv. 649/1892., 522/1893. 301 Pásztor, 1930. 162-165.; Vörös, 1978. 404-405. 173