Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 2. Kiadások - a.) Beruházások

1898-ra a beruházásra fordított összeg az 1890. évinek több mint 4,6-szorosára — 4,86 millió koronáról 22,60 millió koronára — nőtt. Ez a magyarországi tőkés fejlődés egésze szempontjából rendkívül jelentős fellendülési periódus tette lehetővé azoknak az alapvető közműrendszereknek a végleges kiépítését, amelyek elengedhetetlenek voltak a város funkcióinak a kor szintjén megkövetelt lebonyolításához, a hirtelen összezsúfolódó népességet fenyegető járvány veszély leküzdéséhez. 1899-től a konjunktúra kifulladása megtörte a fővárosi beruházások lendületét is. A szükséges kölcsönpénzek beszerzése körül — mint emlékezhetünk — súlyos nehézségek támadtak, tetemes részét pedig nem az eredetileg szándékolt célokra fordították. Az adóbevételek hosszú éveken át tartó stagnálása a város működtetésének rohamosan fokozódó költségei és a növekvő adósságszolgálati teher mellett oda vezetett, hogy a pénzügyi összeomlást csak a beruházások drasztikus visszafogása háríthatta el. Az erre fordított összeg néhány év alatt kevesebb mint a felére csökkent, és 1903-ban már az egy évtizeddel korábbinak is alatta maradt, majd további öt évig ezen a szinten — évi 9-10 millió korona körül — rekedt meg. Az 1906-tól már érzékelhető gazdasági fellendülés még nem sokat segített, mivel ekkorra a kölcsönpénzek teljesen kifogytak, újabb nagy kölcsön felvételét pedig meg kellett előznie a zilált háztartás konszolidációjának, ami csak 1908-ban, a főváros fejlesztéséről szóló törvény elfogadásával zárult le. Ezt követően bontakozhatott ki az ismertetett Bárczy-fele kölcsönpolitika. A beruházások összege 1910ben, a 2 millió £ angol kölcsön révén ugrásszerűen szökött fél közel 52,7 millió koronára (az előző évi 15,3 millióról), majd a következő évben 66,3 millió koronával érte el a világháború előtti csúcsot. Ebből a Városi Villamosvasútrészvényeinek megszerzése önmagában több mint 28,5 millió koronát vitt el. 1912-ben nagyjából az 1910. évi szintnek megfelelően alakult a beruházási összeg. Az év második felében már érződött a konjunktúra megtorpanása, az építőipar kibontakozó válsága. Bárczy úgy vélte, hogy ebben a helyzetben még inkább szükség van a közhatóság fokozott építő tevékenységérc, de a pénzpiaci helyzet, a rövid lejáratú kölcsönállomány hatalmas felszaporodása őt is óvatosságra késztette. 1913 májusában a pénzügyi bizottság ülésén már azzal nyugtatta a lassúbb tempót követelő városatyákat, hogy az új gáz- és villamosmű építésének az év végéig esedékes befejezése után hasonló nagyságrendű, több éves beruházás egyelőre nem lesz. ' Ebben az 262 FK. 1913. május 20. 1355. 148