Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - d.) Kölcsönök
különleges rendeltetésből adódó rövidebb lejáratra tekintettel — banki kibocsátású, 4%-os kamatozású községi kötvények alapján nyújtották. A kölcsönt — mint arról már korábban szó volt — külön alapként kezelték. Ide folytak be, a törlesztés fedezésére, a kölcsönből megvalósított munkák után kivetett járulékok. A törlesztéshez szükséges továbbbi összeget évről-évre a községi alapból utalták át a burkolókölcsön-alapnak. A gyakorlat régóta ellentmondott annak a városvezetés által változatlanul imamalom-szerűen ismételgetett felfogásnak, miszerint „kölcsönpénzek rendszerint csupán gyümölcsöző beruházásokra fordíttassanak; kivételt csak olyan rendkívül nagy költséget igénylő, nem gyümölcsöző befektetésekre nézve legyen szabad tenni, amelyek évtizedek hosszú sorára vannak hivatva az illető szükségletet kielégíteni, tehát nem olyanok, amelyek bizonyos rövidebb időközökben a főváros természetszerű fejlődésével párhuzamosan rendszeresen újból jelentkezni fognak". 24 ' Bárczy polgármesterré választása e tekintetben is koncepcióváltást hozott. Az ő elgondolásában a rendes költségvetési bevételek alapjában a fenntartásra és működtetésre szolgálnak, a fejlesztést, beruházást pedig alapvetően kölcsönpénzekből kell megvalósítani. Ehhez csupán arra kell ügyelni, hogy az egyes kölcsönök programja tartalmazzon elegendő olyan nyereséges beruházást, ami a kölcsön egészének, tehát a nem jövedelmező létesítményekbe fektetett résznek a törlesztését is kitermeli. Éppen ebben szánt kiemelkedő szerepet a gáz- és áramszolgáltató, valamint a közlekedési vállalatok községesítésének, profitjuk megszerzésének a városi háztartás számára. Ilyen módon lehetségesnek tűnt, hogy a nagyvonalú városfejlesztés, a városi hatóság szolgáltató tevékenységének kiterjesztése újabb és újabb területekre, roppant költséges társadalompolitikai programok a lakosság terheinek fokozása nélkül legyenek keresztülvihetők. „Vagy be tudják állítani a jelenlegi bevételek mellett a költségvetésbe az iskolaépítéseket — fejtegette a pénzügyi bizottság egyik ülésén — és akkor is nézete szerint az egyedül helyes eljárás az volna, hogy ne vegyék be, hanem kölcsönből fedezzék, és az adót szállítsák le, vagy nem tudják beállítani a költségvetésbe és akkor, ha kölcsönből nem akarják fedezni, az adót kellene felemelni. Az a helyes eljárás, hogy a nem jövedelmező beruházások annuitása a budgetbe felvétessék". 47 246 A szfőv. tanácsának előterjesztése a pénzügyi és gazdasági ügyosztálynak a közjövedelmek szaporítására vonatkozó javaslata tárgyában. 1898. Id. Rácz, 1913. 331. 247 FK. 1912. május 28. 1948. 140
