Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - c.) Városi vagyonból származó bevételek

1890-ben a legnagyobb tételt egyharmados aránnyal a beépítetlen telkek haszonbérbe adása jelentette. Második helyen az ingatlanok értékesítése állt, majd a ház- és lakásbérek következtek, és csak negyedik helyen a nyilvános területek használata utáni bevételek. 1913-ban, a közúti vasutak és az áramszolgáltató vállalatok befizetésének köszönhetően, már a nyilvános területek használata utáni bevétel állt az első helyen közel 42%-kal. Második helyen 28,25%-kal a tőkék kamatai következtek, ami a Városi Villamosvasút osztaléka révén nőtt a megelőző évek eredményének többszörösére. A városi vagyon összetételében a városterület beépítettségének nagyarányú növekedése által előidézett eltolódást tükrözi, hogy míg a házés lakásbérek az önköltségen bérbeadott szociális lakások nélkül is mintegy négy és félszeres, addig a telkek utáni haszonbérek nem egészen két és félszeres növekedést mutatnak fel. A nyilvános területhasználatból eredő bevételek gyors emelkedése az 1890-es évek második felében kezdődött. Addig a közlekedési vállalatok csak szinte jelképes úrijog-elismerési díjat fizettek. Az áramszolgáltató vállalatok 1893-ban kezdték működésüket, és a szerződések értelmében csak a harmadik évtől kezdve engedték át a fővárosnak az éves bruttó bevétel 5%-át.

220 A Budapest Közúti Vaspálya Társaság az 1895-ben kötött (részletesebben később tárgyalandó) villamosítási szerződése ' értelmében a bruttó bevétel növekedésével sávosan emelkedő részesedést fizetett a fővárosnak. Ez az 1896. évi alig több mint 20 ezer koronáról 1912-re több mint 1 millió 666 ezer koronára nőtt, azaz megközelítette a nyilvános területek használatából eredő bevétel 60%-át. A Városi Villamosvasút a bruttó bevétel 2%-át, majd 1905-től 3%-át juttatta a fővárosnak, ami a forgalomban való részesedésének megfelelően jóval kisebb összeg volt, mint a konkurrens vállalaté.

222 A tőkekamatokból eredő bevétel aránylag csekély volta tükrözi, hogy a főváros jelentős hevertethető tőkével nem rendelkezett. Az 1890-es évek magasabb összegei az italmérési jog állami megváltása fejében kapott ún. regálé-kártalanítási kötvényekkamataiból adódnak. 1900-ban a főváros ezeket eladni kényszerült, miután a 100 millió koronás kölcsön esedékes kötvényeinek elhelyezése nehézségekbe 220 Pásztor, 1930. 164. 221 Közi Okmgy. I. 549-579. 222 Közi. Okmgy. II. 331-354. 128