Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

I. Bevezetés - A városigazgatás változó funkciói a századfordulón

lami érdeklődés és az ebből eredő szűkebb mozgástér inkább akadályt jelentett a környezeti problémák hatékony kezelésében, így országuk egyes vidéki nagyvárosai a századvégen már e tekintetben előttük jártak. Budapest esetében ez természetesen fel sem merülhet, sőt magát az egységes várost is az állami akarat hozta létre, és ugyancsak az állam eszközölte a „nemzeti metropolisszá" emelkedéséhez vezető nagyberuházásokat. A tudatos főváros teremtő igyekezet (és birodalmi székvárosi ambíció) által motivált állami beavatkozás a városfejlődésbe a modern átfogó várostervezés viszonylag korai példáját jelentette. Ennek köszönhető, hogy Budapest a városirányítás századvégi angol szakértőjének legteljesebb elismerését is kivívta:,, A gyorsan fejlődő városok növekedésén általában sajnálatos módon meglátszik az előrelátás és bölcs szabályozás hiánya. Ez alól Budapest sem teljesen kivétel, de azért nehéz lenne még egy nagyvárost találni, amelynek fejlődését a hatóságok ennyire jól kézben tartották..."

9 A központi funkciók ellátásának szolgálatában álló állami beavatkozáshoz képest a stabil urbánus életkörülményeket a lakosság egésze számára biztosítani képes helyhatósági beavatkozó politika jóval később került napirendé. Az új típusú szolgáltatásszervező városigazgatás itt a fejlett európai centrumokhoz viszonyítva kb. 1-2 évtizedes késéssel bontakozott ki. A város ezekhez képest polarizáltabb társadalmi struktúrája, a társadalom szerényebb anyagi viszonyai, a középréteg gyengesége, a lakosság jelentős részének tartós anyagi és intézményes kirekesztettsége a fejlődés áldásaiból, valamint a város különleges pozíciója az államrendszerben messzemenően meghatározták a német nagyvárosok által szolgáltatott minta adaptációjának sajátosságait. A vizsgálatnak az 1890 utáni peródusra való leszűkítésénél az a szempont volt irányadó, hogy a városegyesítéstől 1890-ig terjedő fejlődést városigazgatási szempontból még más problematika uralja: az eredetileg a szűken értelmezett rendészeti igazgatás keretében megjelent sokféle funkció ekkor differenciálódott és különült el mint önálló városigazgatási ügyágazat. Ezzel együtt az igazgatás szakszerűsödött, kiterebélyesedett a sokrétűen tagolt, élethivatásszerű városigazgatási bürokrácia. Kétségtelen, hogy a szolgáltatásorientáltság felé történő elmozdulás keretfeltételeit ez a korszak teremtette meg, és számos konkrét kezdeményezés ide 8 Sutcliffe, 1995/b. 9 Shaw, 1898. 436. 10