Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

I. Bevezetés - A városigazgatás változó funkciói a századfordulón

vezethető vissza, ezek kiteljesítésére azonban csak 1890-et követően került sor. Mindaz az újítás, ami a szolgáltatásorientált városigazgatás kibontakozása során ténylegesen megvalósult, valamilyen módon lecsapódott a városi költségvetésekben. Ennél fogva azok igen alkalmas forrásanyagot kínálnak annak felmérésére, hogy a folyamat az egyes városokban meddig jutott el, és milyen jellegzetességekkel bírt. Ez indokolta, hogy vizsgálatunk középpontjába helyezzük a városi költségvetések és általában a városi gazdálkodás kérdéseinek elemzését. Hozzá kell tenni, hogy a témára vonatkozó, nem túl bőséges történeti irodalomban is ez az egyik legelhanyagoltabb terület, holott ennek alapos ismerete nélkül a várospolitika egészének jelenségei sem értelmezhetőek megalapozottan. 10 A budapesti várospolitika történetének irodalma eléggé szűkkörű. Ez érvényes az általunk tárgyalt korszakra is, holott még ez számít viszonylag a legfeldolgozottabbnak. A régebbi munkák közül ki kell emelni Gárdonyi Albert lényegében az eseménytörténet tömör előadására szorítkozó, de e tekintetben alapos, a csomópontokat jól kijelölő összefoglaló művét (Gárdonyi, 1923.). Kifejezetten a Bárczykorszakkal foglalkozik Szilágyi Hugó könyve (Szilágyi, 1916.) sok, de nem kellően rendszerezett, szétfolyó adattal. Az egyetlen monografikus igényű feldolgozás Kiss György: A budapesti várospolitika 1873-1944, Bp. 1958. c. könyve, amely szemléletében és módszerében az ötvenes évek elejének jegyeit viseli magán, így az elért eredmény messze nem áll arányban az egyébként tekintélyes anyaggyűjtéssel. Budapest törté-nete IV. kötetének Vörös Károly által írt vonatkozó fejezetei (Vörös, 1978.) kitűnő összefog- lalását adják a témára vonatkozó addigi ismereteknek, frappánsan beillesztve egyben a város-politikát a városfejlődés problematikájának egészébe. Az utóbbi időben örvendetesen szapo-rodni kezdtek a várospolitika egyes részterületeit vizsgáló monográfiák. Susan Zimmermann a szociálpolitikát (MelinzZimmermann, 1991., Uők, 1995.), Erdei Gyöngyi a művelődéspolitikát (Erdei, 1991.), Szőcs Sebestyén a fővárosnak az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban játszott szerepét (Szőcs, 1977.) dolgozta fel, valamennyi igen tanulságos szűkebb témáján túl a várospolitika egésze szempontjából is. 11