Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - a.) Adóbevételek

Az adóbevételek fejlődésére rányomta bélyegét, hogy az egyesített főváros létrehozása úgyszólván egybeesett egy gazdasági válsággal, amelyet tartós depresszió követett. A messze legnagyobb tételt jelentő, így az összadóbevétel alakulását döntően meghatározó egyenesadó-pótlékból befolyó összeg 1874—1890 között mintegy 20%-kal nőtt csupán, miközben a népességszám növekedése meghaladta a 60%-ot.

173 Nem csak a gazdasági ciklus alakulásáról volt azonban szó. A városfejlődés adott szakaszában a népességgyarapodás igen nagy hányadát törvényszerűen vagyontalan, egyenesadó fizetésére egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben kötelezhető, szakképzetlen munkásként, napszámosként alkalmazást találó bevándorlók tették ki. Az egyenesadó-bevétel 1887-1888-tól induló látványos emelkedése egybeesik a gazdasági konjunktúra kibontakozával, jeleként egyben az ezt kiaknázni képes polgári-kispolgári egzisztenciák tömeges kialakulásának, a budapesti társadalom egyfajta szerény vagyonosodásának. A stagnálás időszakában óriási feszültség halmozódott fel az igényekkel állandó versenyfutásban fejlődő városi infrastruktúra által megkövetelt pénzforrások és az ezektől messze elmaradó bevételek között. Ezt a feszültséget az sem tudta feloldani, hogy az 1890-es években az adóbevétel már a népességfejlődés ütemét meghaladóan nőtt (1898-ban az 1890. évinek mintegy 1,9-szeresét érte el). Ennek eredményeképpen az egy főre jutó adóbevétel az 1890. évi 21,71 koronáról 1900-ra 27,82 koronára növekedett. 1898-tól, a konjunktúra megtörésével, az adókból befolyó összeg egészen 1906-ig megrekedt a már elért szinten, miközben a lakosság ezen évek alatt is kb. 100 ezer fővel gyarapodott. Ez annál súlyosabb következményekkeljárt, miután a város időközben áttért a nagyarányú kölcsönfelvételek politikájára. A kilencvenes évek nagy beruházókölcsöneiből végrehajtott fejlesztések azonban a törlesztés fedezetét nem termelhették ki, így ez is a költségvetés általános bevételeire, javarészt éppen az adóbevételekre hárult.

1 A századforduló dekonjunktúrája rendkívül kiélezte a háztartás belső feszültségeit, és ezen keresztül nyilvánvalóvá tette az addig követett várospolitika válságát, folytathatatlanságát. A lakosságra nehezedő közterheknek az adott szerkezetben történő jelentékeny emelésére ugyanis senki nem mert vállalkozni, elkerül173 Rácz, 1913. 248-250.; az adóbevételek fejlődésére az itt alkalmazottól eltérő rendszerezéssel és szempontok szerint ld. még Hegedűs, 1939. 129-132. 174 Pikler J. Gy„ 1913. 67. 175 Id. a III/l. d.) fejezetet. 105