Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

nyéket. Az 1834. április 14-Í országos ülésen — igaz, kevéssé éles fogalmazásban — Haske Sándor is tiltakozást jelentett be. Haske a városi törvényszékekkel kapcsolatos kerületi javaslat 2. paragrafusának a többség által történt megszavazása ellen emelte fel szavát, s kijelentette: a „végzést egyedül a 3-dik rend végzésének tekinti". Hasonló jellegű tiltakozásokra ismételten sor került a városi követek részéről — mint láttuk — elsősorban a városi bíróságokra vonatkozó javaslat tárgyalásai alkalmával. 463 A sajtó szabadságával kapcsolatosan Abaúj, illetve Krassó és Torontál megyék nyújtottak be panaszt. Abaúj megye általában sérelmezte a nyomtatás szabadságának korlátozását, Krassó és Torontál megyék pedig a megyei határozatok és körlevelek nyomtatott formában való terjesztésének akadályozása miatt emelték fel szavukat. A sérelmi választmány Abaúj megye előterjesztését csak az országos bizottsági munkálat vonatkozó részének tárgyalásakor kívánta napirendre tűzetni. Krassó és Torontál megyék panaszát viszont „érzékeny sérelem"-nek minősítette, s azonnali tárgyalását javasolta. A rendek az 1835. április 3-i kerületi ülésen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, s úgy határoztak, hogy Abaúj megye előterjesztését is fel kell venni a sérelmek közé. Amellett is állást foglaltak, hogy — miután a nyomtatás szabadsága tételes törvénnyel nincs korlátozva — az előzetes cenzúra „erőhatalommal" való gyakorlásával a kormányzat a nemzet legalapvetőbb jogainak egyikét sérti meg. Ez ellen a rendek ez alkalommal is bejelentették ünnepélyes óvásukat. Az uralkodó a felterjesztett sérelemre nem válaszolt, s így a cenzúra korlátozását illetően a rendek semmilyen eredményt sem tudtak elérni. (A fentiekre: L: Iratok II. 88. skk., KLÖM

IV. 322., 347. skk.) 464 Tamóczy beszédét, amelyet a sérelmekre adandó királyi választ sürgető felirattervezet vitája során mondott el, s amelyben a főrendeket rendkívül éles szavakkal bírálta az úrbéri javaslatokkal kapcsolatos eljárásuk miatt, illetve a főrendi tábla megszüntetésének lehetőségét is felvillantotta 1.: Jegyzőkönyv VI. 13. sk.; vö.: KLÖM II. 458. sk., az 1834. január 3-i leiratot 1.: Iratok II. 13. sk., vö.: KLÖM II. 535. sk. A rescriptumot az 1834. január 7-i elegyes ülésen mutatta be a nádor, majd a rendek előbb az 1834. január 8-i konferencián tárgyalták, január 9-én pedig a kerületi ülés napirendjére is kitűzték. Az ügy következtében a rendek és a főrendek között hosszadalmas üzenetváltásra került sor. Időközben azonban néhány megye megváltoztatta véleményét, s arra utasította követeit, hogy foglaljanak állást a felirat elküldése ellen. Ennek eredményeképpen az 1834. május 5-i kerületi ülésen a többség arra szavazott, hogy „a nemzeti jussok oltalmára óvás tétessék" (KLÖM III. 108. skk.). Az 1834. május 30-i országos ülésen is kisebbségben maradtak azok a követek, akik az óvással szemben a felirat elküldését szorgalmazták; a főrendi tábla viszont az óvás megtételéhez sem járulthozzá. (Amájus 10-i országos ülésre 1. a468. sz. jegyzetben említett forrásokat, a főrendek állásfoglalására 1.: KLÖM III. 139. skk.) Az ügy végül a rendeknek az óvás érvényességére vonatkozó nyilatkozatával lekerült a napirendről. 465 Mindkét ügy jól ismert a szakirodalomból, így részletes ismertetésüktől eltekinthetek. Néhány momentumot azonban a későbbiek jobb megértése érdekében feltétlenül fel 280