Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek és az úrbéri kérdés

s az úrbéri III. törvénycikk vonatkozó paragrafusát ennek megfelelően fogalmazta ,. 355 at. A leirat, valamint annak ajánlásai szerint átdolgozott törvénytervezet a konzervatív megyei követek tetszését nem nyerte el, s az 1834. október 31-i országos ülésen offenzívát indítottak a javaslat megbuktatására. Véleményüket többek között La Motte Károly, valamint Siskovits József fejtették ki. Ennek során a földesúri tulajdon sérthetetlenségének elvét hirdették meg, másrészt a falusi kereskedelem elhanyagolhatóságát, illetve a városi kereskedelem fejlesztésének fontosságát hangsúlyozták. A többséget azonban elsősorban a városok elleni hangulatkeltéssel próbálták a számukra kedvező határozat kimondására rávenni. Mesterkedésükkel szemben Bujanovics Vince azt bizonygatta, hogy a városokkal kapcsolatban monopóliumokról szólni képtelenség, mivel a városi kereskedők soha nem voltak boltnyitási taxa lerovására kötelezve, csupán a „közönséges", mindenkire egyformán kötelező adót kellett és kell fizetniök. Ezután az ellen tiltakozott, hogy a városokat jobbágyként kezeljék, azaz bármely városi vonatkozású kérdésben az úrbéri javaslat tárgyalásai során hozzanak valamiféle határozatot. Miután a boltnyitási jognak a földesúri jussok közé sorolása nem volt elkerülhető, a liberális Palóczy László azért emelte fel szavát, hogy legalább a földesuraknak fizetendő összeget mérsékeljék, illetve hogy ott, ahol a „földes uraság maga sem tartván eddig magános jussának a bolt nyitását", a megalkotandó törvény semmiképp se legyen kötelező *, 356 ervenyu. A többség hosszadalmas vita után a rescriptum figyelembevételével szerkesztett javaslatot fogadta el, ennél fogva a liberális és konzervatív erők küzdelme a továbbiakban ezen formula megtartása, illetve elvetése körül zajlott. Ennek a küzdelemnek a részként a főrendek az 1834. november 29-i ülésükön a boltnyitás jogát kizárólagos földesúri jognak minősítették, azaz a rendi javaslatot elutasították. " 1835. február elején azonban többszöri üzenetváltás után, elveik fenntartását hangoztatva mégiscsak engedtek a rendek kívánságának.

358 (Az 1836. VI. te. 7. §-a a jobbágyoknak megengedte a boltnyitást, de ezt az 1840. VII. te. 4. §-a már korlátozta is.) A rendek és főrendek közti huzavona a szóban forgó problémát illetően megmegújuló vitákat váltott ki. Az 1834. december 9-i országos ülésen a konzervatívok ismételten síkra szálltak a földesúri tulajdon sérthetetlenségének elve mellett, s néhányuk — mint például Szluha Imre — a kereskedelem szabadságából származó „veszélyekre" is felhívta a figyelmet. Mások, így például Péchy Ferenc a megyék 147