Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek és az úrbéri kérdés
hatáskörébe kívánták utalni a kereskedelmi tevékenység feletti rendelkezés kizárólagos jogát. Justh Ferenc még azt is hajlandó volt elismerni, hogy „elkerülhetetlen szükség" esetén ,,a törvényhozásnak hatalma van a polgári vagyon és tulajdon eránt is rendelkezni", azt azonban tagadta, hogy az adott esetben erről lenne szó, és azt hangoztatta, sem az „alkotmánnyal", sem az „osztó igazsággal" nem egyeztethető össze a földesurak boltnyitási jogának bármiféle korlátozása. A városi követek közül most Gyurikovics György és Kricske József léptek fel a földesúri érdekek védelmében. Ezzel szemben Vághy Ferenc az ipari és a kereskedelmi tevékenység fejlődéséhez „a szabad konkurenciát főképen szükségesnek" mondotta, viszont olyan szigorú előírásokat követelt ezen tevékenységek gyakorlásának engedélyezéséhez, amelyek az oly sokszor emlegetett „jó rendet" kétségkívül biztosították volna, de a „szabad konkurencia" kibontakozásához aligha járultak volna hozzá. Igaz, Sopron város deputátusa annak a követelésnek is hangot adott, hogy törvény kötelezze a földesurakat: ha a szükséges feltételek megvannak, a műhelynyitáshoz, illetve gyáralapításhoz mindenképpen hozzá kell járulniok. Más városi követek, így Dienes István, Haske Sándor és Nagy Benedek ennél is továbbléptek, amennyiben a kereskedelem teljes szabadságának elve mellett álltak ki. Ugyanakkor támogatták Vághynak a műhelynyitásra és gyáralapításra vonatkozó javaslatát, sőt az átfogó gazdasági rendezés szükségességére is felhívták a figyelmet. Az átfogó gazdasági rendezés elengedhetetlenségére Kricske József is rámutatott említett felszólalásában, s ezt a gondolatot a megyei követek egy része ugyancsak támogatta, a konkrét megoldások kimunkálását azonban a többség ismét csak a kereskedelmi munkálat tárgyalásának idejére kívánta halasztani. 359 A negyedik rend képviselői mégis folytatták akciójukat. Az 1835. január 8-i országos ülésen Havas József Pest városi követ arról beszélt, elvitathatatlan tény, hogy „a szabad királyi városokban is előfordulnak az iparkodas akadályai", ezeket azonban ő a maga részéről „nem csak nem pártolja, hanem visszaéléseknek" minősíti. Eztán kijelentette, „óhajtaná, hogy bár mehetnének a Karok és Rendek most mindjárt ezeknek vizsgalatjába, s a rossznak eltörlésébe". Azt azonban ő is hangsúlyozta, hogy a városokat közvetlenül érintő rendelkezések csupán az ipari és a kereskedelmi tevékenység általános, a gazdasági élet egészét szem előtt tartó rendezése esetén hozhatják meg a kívánt eredményt. Havas felfogását a vitában felszólaló többi városi követ (Dienes István, Nagy Benedek, Vághy Ferenc és Haske Sándor) mint148
