Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek és az úrbéri kérdés

műén ki is mondták, s ahhoz az április 18-i resolutio után is ragaszkodtak. A kormány végül is elfogadta ezt a megoldást, s az 1836. évi IX. te. ebben a formában került végső megfogalmazásra. A városi követek pozitív viszonyulása a jobbágykérdés rendezéséhez A fejezet elején utaltam arra, hogy a városi követek az úrbéri viszonyok rendezésének tárgyalásai során mindazon kérdésekben, amelyek a városok érdekeit közvetlenül nem veszélyeztették, nagyon határozottan a jobbágyság sorsának javításáért emelték fel szavukat. Kivételek természetesen adódtak, s a konzervatív erők 1834-ben bekövetkezett ellentámadása idején a városi deputátusok jelentős hányada megingott, s rövid időre ezen erők mellett sorakozott fel, ez a kivételes eset azonban a városoknak a jobbágykérdésben elfoglalt alapvetően pozitív álláspontját semmiképpen sem kérdőjelezheti meg. Ennek a problémakörnek viszonylag részletes áttekintése a dolgozat jobb megértése miatt indokolt. A jobbágy községek igazgatásáról szóló törvénytervezet vitáira emlékeztetve azt is ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a polgárság képviselői a közhittel ellentétben a városok igazgatási rendszerének demokratizálását illetően nem helyezkedtek egyértelműen elutasító álláspontra, bizonyos feltételek híján azonban az érdemi tárgyalások elől kétségkívül elzárkóztak. Ezekről a feltételekről Nagy Benedeknek abban a már több ízben hivatkozott jelentésében is szó esik, amelyben egyebek között a városi követeknek az úrbéri viszonyok rendezésével kapcsolatos felfogását ismerteti és magyarázza. Ez utóbbi problémával kapcsolatban arról tudósít, hogy a „negyedik status" képviselői az úrbéri javaslatok tárgyalásának idejére felfüggesztették az országgyűlési jogállásuk miatti tiltakozást, mivel ez ,,az úrbéri rendelkezéseket akadályoztatta volna", jóllehet az „Úrbérnek mivoltya ... a szabad királyi városokat nagy mértékben nem érdekli". Az 1835. november 26-i országos ülésen ismét szót emelt ugyan a ,,4-ik status"-nak ,,a törvények miképpeni szerződéséből tettleg" történt kirekesztése ellen, sietett azonban hozzáfűzni: „Ezen sorvasztó állásnak érzéseit enyhítette a szólóban az úrbéri tárgynak alkotása, melyben a hazának legszámosabb lakosai a törvények oltalma alá jótékonyosan helyheztettek".' Igaz, Buda város első követe az 1834. június 7-i jelentésében azt is hangsúlyozta, hogy a városi követeket tiltakozó akciójuk félbeszakítására egyebek mellett az ösztönözte, hogy ez „Felséges Urunk ... legszámosabb jobbágyairól való atyáskodó szándéka ellenire lenni látzatot (így!) volna", s lojalitásukat is ki akarták fejezni az 137