Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek és az úrbéri kérdés
1832. december 27-i kerületi, majd az 1833. január 11-i országos ülésen, amikor a diétái tárgyak sorrendjének kérdésével kapcsolatos vitában a királyi propozíció elfogadása mellett álltak ki. A január 11-i országos ülésen a negyedik rend deputátusai közül elsőként Vághy Ferenc kért szót. A december 27-én már kifejtett érveit megismételve azt hangoztatta, azért kívánja ,,első helyen az urbarialet ... felvétetni", mert „az urbariale által közelebbről érdcklett néposztály a legszámosabb, ennek törvényes elrendelésén, önkénytől való felszabadításán, s jobb létén alapul az egésznek boldogsága". Kricske József arra hívta fel követtársai figyelmét, hogy az úrbéri munkálat azonnali tárgyalása már csak amiatt is elengedhetetlen, mivel „a királyi előterjesztések köztudomásra jővén, ha azon munkának felvétele hátrább tétetik, a közvélemény azt lesz hajlandó hinni, hogy a kormány sietőleg kívánt az adózó nép sorsán segíteni, hanem az ország rendéi ellenkeztek". Más városi követek arra utaltak, hogy a kereskedelmi munkálat tárgyalásának elhalasztása főként a szabad királyi városok lakossága számára hátrányos, ám ez nem lehet szempont, amikor „azon népet, mely eránt törvénykönyvünk szánakozó kifejezésekkel van tele, boldogabb állapotba" kell „helyheztetni". Arra is rámutattak, hogy a kereskedelem egészséges fejlődése sem biztosítható mindaddig, amíg „a földművelő állapotja helyesen elintézve nem lévén, nem termeszt eleget". Végül Gyurikovics György azért szorgalmazta a királyi előadásokban javasolt sorrend elfogadását, mert a kereskedelmi tevékenység fejlesztése az úrbéri viszonyok törvényes szabályozásának eredményeként létrejövő „személy és vagyonbeli bátorság nélkül" kegyes óhaj marad csupán. Jól mutatják a városi követeknek a jobbágyság helyzetének javításáért érzett felelősségét azok a titkosrendőri jelentések is, amelyek a negyedik rend képviselőinek 1834. november 23-i, illetve 1836. január 4-i különtanácskozásairól számoltak be. Az 1834. november 23-i megbeszélésen a szabad megváltakozásról, illetve a jobbágyok személy- és vagyonbiztonságáról szóló törvényjavaslatok voltak napirenden, s a résztvevők egyhangúlag ezen javaslatok elfogadása mellett nyilatkoztak. Pósfay Sándor arra is figyelmeztetett, elképzelhető, hogy „élet-halál harcra" kell felkészülniök, mivel a megyék álláspontja erősen megoszlik, s ezért nem lehetetlen, hogy a javaslat sorsát a negyedik rend képviselőinek állásfoglalása dönti el. 335 Az 1836. január 4-i ülésen Vághy Ferenc tiltakozott az ellen az indítvány ellen, hogy a városi követek hagyják el az országgyűlést. Attól tartott, hogy így a rendek között meghasonlást idéznének elő, s ezzel késleltetnék az úrbéri törvény138
