Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek és az úrbéri kérdés

Bezerédj és a vele azonos platformon álló megyei követek azonban nem adták fel a küzdelmet. A tolnai követ az 1834. április 8-i országos ülésen megint csak szót emelt a nem szabad királyi városi helységek autonóm jogainak kiterjesztése érdekében. Lényegében megismételte az 1833. november 30-i kerületi ülésen tett javaslatát, ám egy olyan, a liberális többség álláspontjához közelítő módosítással, amely a „felsőbb lépcsőre jutott községek", illetve az ezen kategóriába nem sorolható helységek jogszolgáltató fórumainak hatásköre között bizonyos, pontosan meg nem határozott különbséget tett. A tolnai javaslatot most Szentiványi Anzelm, a városi követek közül pedig Bujanovics Vince támogatta. Eötvös Mihály azt vetette fel, hogy mivel a tervek szerint a jobbágyok pereinek mintegy kilenc tized részében a létrehozandó szóbeli peres bíróságok ítélkeznek majd, a fennmaradó ügyekben pedig ,,a rendes ítélőszékkel bíró mezővárosok és a helységekben a helybeni tanács ítélend, s így hátra egyedül az oly kisebb népességű helységek maradnak, melyeknek még elrendelt (így!) tanácsaik nincsenek", a megye állítson fel több ilyen község területére illetékes „rendes bíróságot". A többség az indítvány felett ezen az ülésen sem kívánt vitába bocsátkozni. Hiába szállt síkra Bezerédj újfent a községi bírák szabad választásáért, az 1834. április 1-jei országos ülésen ekkor sem sikerült előrelépést kiharcolni a kerületi javaslatban foglaltakhoz képest.

308 Nem sikerült ez az 1834. május 6-i országos ülésen sem, amikor Tolna megye második követe a vásári bíróságokról szóló javaslat tárgyalásán a vásári bíráskodás jogát a vásártartási privilégiummal rendelkező helységek elöljáróinak követelte, s általánosságban is hangoztatta a községi bírák törvénykezési jogai „célerányos" kiterjesztésének szükséges és hasznos voltát. Bezerédjnek és elvbarátainak a községi autonómia kiszélesítésére irányuló törekvése végigkíséri a községek belső igazgatásáról szóló úrbéri VI. törvényjavaslat vitáját is. A békebíróságokkal kapcsolatos viták ismertetésekor már utaltam arra, hogy az 1833. május 14-i kerületi ülésen Somssich Miklós felvetette a községi elöljárók békebírói hatalommal való felruházásának lehetőségét. Ugyanakkor javaslatot tett arra is, hogy a községi bírókat hatalmazzák fel általános rendészeti, mezei rendészeti és tűzrendészeti intézkedések megtételére. Ezeket a javaslatokat a május 22-i kerületi ' és a szeptember 12-i országos üléseken ismét előterjesztette. Somssichot főként Bezerédj István támogatta, de szót emelt mellette Kölcsey és Deák, valamint Répás Lipót, Prónay János, Géczy Péter, Eötvös Tamás és a nyilván utasítását követő Dókus László is. 133