Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek és az úrbéri kérdés
A községi elöljárók választásának kérdése A községi elöljárók hatáskörének megnövelése a községi autonómia kiterjesztésének csupán egyik, bár kétségkívül fontos összetevője. A másik, ugyancsak lényeges elem az elöljárók megválasztásának a módja. Nem véletlen, hogy a szóban forgó törvénytervezettel kapcsolatos viták is elsősorban e körül a kérdés körül bontakoztak ki. Ezek a viták már az 1833. május 2-i kerületi ülésen megkezdődtek. 313 A kerületi javaslat alig különbözött az országos bizottság javaslatától. A választásról úgy rendelkezett, hogy a bíró a földesúr által kijelölt három személy közül, az esküdtek és a kisbírók pedig az „eddig bevett mód szerént a község által esztendőnként fognak választatni". A tervezet lehetővé tette a szolgabíró részéről történő jelölést is abban az esetben, ha a közbirtokosok nem tudnak megegyezni a jelöltek személyében. A jegyzőről úgy rendelkezett a kerületi javaslat, hogy ezt a tisztviselőt ,,a földesúr jóváhagyása mellett az illető község szabadon" alkalmazhatja. Azt is kimondta, hogy mindazon községek, amelyek „eddig a jegyzőket s elöljárókat az uraság minden befolyása vagy jóváhagyása nélkül" választották, vagy alkalmazták, „ezen előtti szokások mellett ezentúl is meghagyatnak". Bezerédjék ezzel a javaslattal semmiképpen sem tudtak megbékélni, s elégedetlenségüknek hangot is adtak az 1833. május 22-i kerületi ülésen. Az 1833. szeptember 7-i országos ülésen azután Répás Lipót a bíróválasztás nyilvánossá tételét igényelte, Bezerédj és Prónay pedig azt követelték, hogy a bírókat ne egy, hanem három évre válasszák. Bezerédj ehhez még hozzátette: az elöljárókat hivataloskodásuk idejére lássák el elegendő fizetéssel. Ő is hangoztatta a bíróválasztás nyilvánossá tételének szükségességét, végül szorgalmazta „minden lakos választó jussainak sikeres megóvását és gyakorolhatását". Vay János ugyancsak kiállt amellett, hogy „egész publicitással, minden lakosnak közakarattya, s megegyezésével választassanak a helység elöljárói", míg Eötvös Mihály a választójogot a hazátlan zsellérekre is kiterjesztette volna. A többség ez utóbbi javaslatot ekkor a bírójelöltek földesúri kandidálásának fenntartásával elfogadta, az esküdtek és kisbírók esetében pedig jónak látta kimondani, hogy azok jelölésébe a földesúrnak sehol se legyen beleszólása/ Ez a kerületi javaslathoz képest viszonylag jelentős előrelépés feltételezhetően a kormányzat taktikai hibájának volt köszönhető. Azon intézkedésnek, amellyel a kormányzat az országgyűlést kész helyzet elé kívánta állítani a községi elöljárók választását illetően. Arról az 1833. március 19-én kiadott helytartótanácsi körren134
