Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Bevezetés

ezzel egy másik ideológiai szükséglet is kielégítést nyert: az ilyen megvetésre méltó előélettel rendelkező polgárság értékei feltétlenül és mindenestől elvetendőek. Ezek a torzítások és elfogultságok természetesen nem tesznek elfogadhatóvá egy ellenkező előjelű, ám ugyancsak ideologikus polgárság-képet. Tisztában vagyok azzal, hogy olykor nagy jelentőséget tulajdonítok a „negyedik rend" követei sok esetben kizárólag taktikai jellegű megnyilvánulásainak, de meggyőződésem, hogy ezek a megnyilvánulások részei egy, bár még nem teljesen kiformált, és nem is „visszavonhatatlan" politikai koncepciónak, amely a legjobb liberális gondolatok és törekvések felhasználásával alakult ki. A valóság torzításmentes rekonstruálásához feltétlenül szükséges az összes szabad királyi város reformkori társadalmi, politikai és kulturális történetének minél részletesebb feldolgozása. Ez természetszerűen főként a helytörténészek feladata kellene legyen, országhatárainkon innen és túl egyaránt. A vizsgálatnak ráadásul mindenképpen ki kell terjednie a mezővárosokra, illetve ezek polgárságára is, mert bár közjogi vonatkozásban szinte áthidalhatatlan a szakadék az egyes városkategóriák között, kölcsönösen hatottak egymásra. Éppen Bibó István idézett gondolatai figyelmeztetnek arra, hogy elengedhetetlen a honoratiorok egyre növekvő szerepének vizsgálata. A jelenleginél bővebben és sokoldalúbban feltárandó volna a kormányzat városokkal kapcsolatos politikája, ennek a politikának az időben változó tényei és indokai. A feladatok szinte kimeríthetetlenek. 8