Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen
A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen Az 1827. évi VIII. törvénycikkel kiküldött országos bizottság munkálatai a szabad királyi városok igazgatásának, országgyűlési képviseletének, továbbá a városi bíróságok rendezésének kérdéseivel is foglalkoztak: az 1832-36. évi országgyűlés azonban a fenti munkálatok közül csak a bíróságokkal kapcsolatos elaborátumot, illetve az ennek alapján készült kerületi javaslatokat tárgyalta, ám törvényerőre ezek közül is csupán néhány tervezet emelkedett, a szabad királyi városi törvényszékekkel foglalkozó nem. Kivétel egyedül a különleges jogállású Fiume törvényszékeiről szóló javaslat volt. A szóbeli peres eljárásról, valamint a városi bíróságokról szóló törvénycikkek némi változást hoztak ugyan a városi bíráskodást illetően, a leglényegesebb kérdésekben azonban ezen a téren is maradt minden a régiben. Pedig azún. városi kérdés, különösen az 1825-1827. évi országgyűlés óta mind élesebb formában vetődött fel: a megoldás szükségessége viszont igencsak lassan érlelődött s lebonyolításának módja a szembenálló felek között minduntalan heves vitákat idézett elő. A vitatkozó felek a tárgyalt időszakban — egyelőre csak igen vázlatos megközelítésben — a gazdasági és társadalmi változások elengedhetetlenségét mindinkább felismerő liberális gondolkodású nemesek és a sok vonatkozásban kétségkívül igencsak konzervatív mentalitású városi patríciusok. A kormányzat ekkor még — legalábbis a dolog érdemét illetően — mélyen hallgat, illetve politikája a városokkal szemben meglehetősen kétértelmű. A konzervatív pártállású nemesi rétegek képviselői a kérdés jelentőségét vagy nem ismerik fel, vagy bagatellizálni igyekeznek azt, illetve — szoros összefüggésben a feudális pozíciókat megerősíteni akaró törekvéseikkel — a városokon belüli konzervatív erőket támogatják. E rétegek mellett a közelebbről érintettek közül csak a királyi városok polgárjoggal rendelkező lakói vesznek még — rendszerint közvetett formában — részt a „vitában": a nemesi és nem nemesi rétegekből egyaránt verbuválódó honoratiorok, valamint a céhes kereteken kívül tevékenykedő kereskedők és vállalkozók az aktív politikai cselekvéstől ekkoriban általában még távol tartják magukat. A céhes polgárság elsősorban szűk körű gazdasági érdekeit tartja szem előtt, s bár kétségtelen, hogy a városvezetést kézben tartó patríciusokkal sok esetben élesen szemben áll, és itt-ott némi változást is igényel, ezt az esetek túlnyomó többségében csak helyi 9
