Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

a leghatározottabban védelmébe vette Vághyt, s általában a városi követeket. Temes megye deputátusa méltánytalannak tartotta a Vághy Ferenc elleni eljárás gondolatát, hiszen megyei követek által elkövetett hasonló vétségek esetén a rendek még soha senkire sem kívántak büntetést kiróni. Szerinte a harmadik rend többsége által szorgalmazott eljárás nem csak ezért, de amiatt is igazságtalan lenne, mert végeredményben „itten nem egyes követ, hanem egy egész status adja elé keserűségét", és ő ezt „nem annyira vakmerőségnek, mint azon elkeseredésnek tekinti, mely természetes következése oly állásnak, melyben egy egész status politicai semmiségét érezni kénteleníttetik." Császár Sándor felszólalásához csatlakozva Havas József a „nemesítésnek" a vitatott javaslat által behozni szándékozott „új és eddig hallatlan módja" ellen kelt ki, majd azt fejtegette, hogy a városok által bejelentett óvás nemcsak hogy nem szokatlan, de „politicai vétek" sem lehet. Végül ismételten tiltakozott a városok tényleges országgyűlési jogállásának mind a törvényekkel, mind a méltányossággal ellenkező volta miatt. A városok országgyűlési jogállásával kapcsolatosan Nagy Benedek is kifejezte tiltakozását. Vele és Havassal szemben Pogány József többé-kevésbé a tényeknek megfelelően azt jegyezte meg, hogy a városi követek sajnálatos módon csak olyankor tiltakoznak a szavazatok számlálása ellen, ha a szavazás eredményeképpen számukra kedvezőtlen döntés születik. Marczibányi Antal, mint korábban már említettem, azt fejtegette, hogy a városok a diétákon soha nem rendelkeztek egyenkénti szavazattal, s ezzel a városok képviselői is a legteljesebb mértékig tisztában voltak, ekképp korábban soha nem is vindikálták maguknak ezen jog gyakorlását. A vita azzal fejeződött be, hogy Vághy, aki nyilván nagyon pontosan tudta, hogy tiltakozásával semmilyen konkrét eredményt nem érhet el, s azt csupán elvi jellegű deklarációnak szánta, de nem kívánta az országgyűlés munkáját gátolni vagy a liberális nemesi követekkel való együttműködést lehetetlenné tenni, óvását, ha nem is expressis verbis, de lényegében visszavonta. Ez a lépés egyúttal a városok vereségének beismerését jelentette. A két budai követ szembenállása Erre a vereségre a negyedik rend még évek múltán is élénken és keserűen emlékezett vissza. Kassa városának például egy 1839. január 18-án kelt, a többi szabad királyi városhoz intézett körlevele 1834. április 18-át úgy emlegeti, mint azt a na79