Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

kétségtelenné teszi azt is, hogy a kormány az ígéretekkel ugyan nem fukarkodik, de a városok helyzetén ténylegesen nem kíván változtatni. A nádor válaszának kézhezvétele után a városok ismét konferenciára gyűltek össze, és ott elkeseredésüknek nyíltan hangot adtak, ám végül is úgy döntöttek, hogy javaslatuk elfogadtatása céljából csak az országgyűléseken megengedett eszközökkel élnek. Ugyanazon nap délután újabb konferenciát tartottak, s ekkor Klapkát és Pósfayt bízták meg azzal, hogy ők a nádor által ajánlott változtatásokat figyelembe véve a javaslat végleges latin, illetve magyar nyelvű szövegváltozatát elkészítsék.

155 Nagy Benedek látogatásai a főrendeknél és a kormányzat egyes tagjainál A városi követek ezen előkészületeivel párhuzamosan zajlott Nagy Benedek akciója, aki 1833. december 31. és 1834. február 27. között 27 egyházi és 43 világi főrendet, illetve egyéb közjogi méltóságot keresett fel, s a városok országgyűlési helyzetének rendezéséhez, valamint a városi bíróságokról, illetve a tárnokszékről készítendő törvényeknek a városok számára kedvező formába öntéséhez kért segítséget. Kihallgatást eszközölt ki Reviczky Ádám gróf főkancellárnál csakúgy, mint Franz Anton Kolowrat-Liebsteinsky gróf államminiszternél, Majláth György és Karl Friedrich Kübeck báró államtanácsosoknál, Nándory József udvari titkárnál, s néhány más, kevésbé jelentős udvari tisztségviselőnél. Nagylelkű ígéretekben — amint ez vonatkozó jelentéséből kiderül — ezúttal sem volt hiány: optimizmust mutató, de tagadhatatlanul rezignációt s nem kevés iróniát sugárzó hangvételéből azonban nagyon is egyértelműen kitetszik, hogy ezeknek az értékével kapcsolatban nem voltak különösebb illúziói.

1 Főrendi különvélemények a városi kérdést illetően Az persze tagadhatatlan, hogy a főrendek között akadtak olyanok is, akik a városok igényeit jogosaknak ismerték el, s törekvéseiket támogatták. így például Szepessy Ignác báró pécsi püspök a főrendek 1834. május 21-i ülésén határozottan szót emelt a városok és természetesen a káptalanok szavazatainak egy-egy szavazatként történő figyelembevétele ellen, s szorgalmazta, hogy azokat a törvényeket, amelyek a városok, illetve a káptalanok részére külön-külön voksot biztosítanak, a törvényhozás megerősítse. Javaslatát a kormány részéről Pálffy Fidél gróf tár60