Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek küzdelme országgyűlési jogállásuk megváltoztatásáért
A városi követek küzdelme országgyűlési jogállásuk megváltoztatásáért A városi követek helyzete a kerületi üléseken A korábbiak során több ízben is utaltam már arra, hogy a liberális nemesi követek a tárgyalt országgyűlésen is a leghatározottabban elutasították a negyedik rend küldötteinek ama követelését, amely a városok egyenkénti szavazatjogának azonnali és minden feltétel nélküli elismerésére irányult, s arra, hogy a városok diétái jogállásának rendezését beligazgatásuk demokratizálásához, valamint a Kamarától való függés megszüntetéséhez kössék. Volt szó arról is, hogy a kormányzat alsótáblai exponense a kérdéssel való érdemi foglalkozást csak a publico-politicai munkálat tárgyalásakor látta lehetségesnek, a liberális megyei követek viszont több alkalommal is kísérletet tettek arra, hogy az országgyűlés egynémely vonatkozásban messzemenő következményeket involváló részintézkedéseket hozzon a városokkal kapcsolatban. így történt ez már a vallásügyi sérelem vitája alkalmával is. Az ellenzék által az 1833. február 4-i kerületi ülésen benyújtott, s az 1791. évi XXVL, a protestánsok vallásgyakorlatáról szóló tc-nek a vitás esetek elkerülése céljából eszközlendő módosítását szorgalmazó javaslata ugyanis egyebek mellett azt is ki kívánta mondatni, hogy a „királyi városok is szoríttassanak, hogy a hivatal bé töltése vallásbeli tekintet nélkül történjen", s arról is intézkedni akart, hogy a városok mesterségük gyakorlásában, illetve a jobbágytelekkel rendelkező városok a birtokszerzés lehetőségében a protestánsokat ne gátolhassák meg. A megyei követek ilyetén eljárásával szemben joggal tiltakozott a február 20-i országos ülésen Bujanovics Vince 124 , miként ugyancsak jogos volt Kricske József február 25-i óvása is amiatt, hogy a városiak képviselőit az ilyen nagyfontosságú, s a városokat ennyire közelről érintő határozatok hozatalából egyszerűen kizárják. A nemesi követek fentiekben ismertetett akciója minden bizonnyal hozzájárult a március 9-i vitán felszólaló városi küldöttek hangvételének szenvedélyességéhez, a vita lefolyása ugyanakkor, legalábbis a városi követek egy részében olyan illúziókat ébresztett, hogy ... "ezen vitatás, úgy látszik, hogy magára az országos ülésekre nézve az eddigleni állapotunkat néminemüképpen enyhítette...", amint ezt a pesti követek 1833. március 31-én kelt jelentésükben megfogalmazták. Havas és Korher eme híradásnál feltehetően a legteljesebb jóhiszeműséggel jártak el, s nem az volt a 47
