Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városok rendezésével kapcsolatos tervezetek
Jellemző példája ennek Árva megye 1790. évi követutasítása, amely a megyék országgyűlési szavazatának súlyát kívánta megnövelni oly mértékben, hogy a városi szavazatok azokat semmilyen körülmények között se múlhassák felül. Az árvái rendek egyidejűleg a többi megyét is felszólították hasonló tartalmú utasítások kiadására. 59 Kemény harcok folytak ez ügyben, de főleg az eliberált városok becikkelyezése kérdésében. Ez a küzdelem végül is, bár nem teljes mértékben, a városok részére kedvezően zárult. Az uralkodónak a trónbeszédben kinyilvánított azon kívánsága azonban, hogy a nagyobb mezővárosok részesüljenek a szabad királyi városok kiváltságaiban, puszta óhaj maradt, csakúgy, mint az az előterjesztés, hogy a rendek törvény által biztosítsák a nem nemesek legalább korlátozott mértékű hivatal viselési jogát. A nemesi érdekek egyes szélsőséges képviselői ezzel szemben a negyedik rend tagjainak minden nem városi hivatalból való örökös kizárását szerették volna elérni. Ez a törekvés a nemesi érdekek szélesebb látókörű védelmezőinek ellenállása következtében nem realizálódott, ahhoz viszont jelentős mértékben hozzájárult, hogy a polgárság jó néhány tagjának figyelme ráterelődött a negyedik rend társadalmilag és politikailag messzemenően hátrányos helyzetére. " Ugyanakkor az országgyűlés az 1791. évi XXV. te-kel a városok II. József intézkedései miatt elszenvedett „sérelmeit" is orvosolta.' A II. József által életbe léptetett reformok alkotmányos úton történő megerősítését azonban a nemesség egy része is szükségesnek tartotta. Pest megye terjedelmes követutasítása például többek között arra is kitért, hogy a szabad királyi városokban ne önkényes, hanem törvényes és nyilvános legyen az igazgatás. Hasonló jellegű kívánságokat a polgárság egyes — nyilván meglehetősen elszigetelt — rétegei is megfogalmaztak,' más rétegei viszont a polgárság és nemesség „kiegyezése" felé próbáltak utat keresni.' A városokkal kapcsolatos reformok érdemi tárgyalására az országgyűlésen végül is nem került sor, az 1791. évi LXVII. tc-kel kiküldött regnicolaris bizottságnak azonban a városi kérdés rendezése is a feladatai közé tartozott. Az uralkodónak a polgárság megnyerése érdekében kezdeményezett akciója Leopold Alois Hoffmann pesti egyetemi tanár által fogalmazott röpiratokban, illetve egy a polgárság nevében ugyancsak Hoffmann által formába öntött kérvényben öltött testet. Ezek a pamfletek az országgyűlést megnyitó trónbeszéddel egybehangzóan a szabad királyi városok mellett a mezővárosok számára is országgyűlési képviseletet követeltek, mégpedig azzal az elsődleges politikai célzattal, hogy a nemesség befolyását kellőképpen ellensúlyozni lehessen. Erről az akcióról a polgárságnak csak egy jelentéktelen része bírt tudomással. Miután Lipótnak sikerült 32
