Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városok rendezésével kapcsolatos tervezetek
a nemességgel kompromisszumot kötnie, a mozgalmat könnyűszerrel leállította, 1791-ben viszont az addiginál szélesebb alapokon, s a birodalom valamennyi tartományában felújította. A tervezett reform lényege a nem nemesi osztályok törvénykezési befolyásának, s ezzel általában politikai szerepének növelése volt. Az uralkodó az akció magyarországi irányítását ebben a második szakaszában Martinovics Ignácra bízta. Martinovics ,,A magyar királyság helyzete 1792-ben" című névtelenül megjelent röpiratában, valamint Lipót halála után már I. Ferenchez benyújtott felterjesztéseiben egyaránt annak módozatait kereste, hogyan lehetne Lipót elképzeléseit a gyakorlatban megvalósítani. Az uralkodó halála egyben az általa kezdeményezett reformmozgalom végét jelentette. A fentebb ismertetett tervezetek mellett a városok országgyűlési helyzetének rendezését illetően számos egyéb figyelemre méltó elképzelés látott még ebben a korszakban napvilágot. Néhány héttel II. József halála után készítette el elaboratumát Teleki Sámuel gróf, az egyesített magyar és erdélyi kancellária alkancellárja. O a megyék részéről 2-2, a városok részéről pedig l-l követ küldését látta a diétákra szükségesnek és célszerűnek.' A „Gemina constitutionis Hungaricae pest adaptatam pragmaticam sanctionem principia" című, 1790-ben megjelent röpirat névtelen szerzője annak a véleménynek adott kifejezést, hogy a törvényeket ,,az igazi többség"-nek kell hoznia. 70 Hajnóczy József „Magyarország országgyűléséről és annak szervezetéről szóló közjogi értekezés" című művében a városhálózat fejlesztésétjavasolta, oly módon, hogy az újonnan városi rangot kapott helységeket az országgyűlési részvétel és szavazás joga is megillesse, a városok között azonban fontossági sorrendet kívánt megállapítani, s a városok által küldendő követek számát annak megfelelően akarta meghatározni. Hajnóczy egyúttal tovább is lépett, és minden nem nemesi földtulajdonos megfelelő országgyűlési képviselete mellett is állást foglalt, 71 az 1790-91. évi országgyűlés elé terjesztett alkotmánytervezetében pedig a fentieken túl a városi igazgatás messzemenő demokratizálására is javaslatokat tett. 72 Az országgyűlés berekesztése után néhány hónappal az országos bizottság is hozzálátott feladatához, s azzal 1793 elejére nagyrészt el is készült. A városokról szóló tervezet Majláth György hely tartótan ácsos elaborátuma alapján nyerte el végső formáját, s Mária Terézia, valamint II. József intézkedéseihez hasonlóan elsősorban az igazgatási eljárás ésszerűsítésére tette a hangsúlyt, egyúttal azonban olyan jellegű javaslatokat is tartalmazott, amelyek realizálódásuk esetén kétségkívül demokratikusabbá tették volna a városokban a hatalomgyakorlás módját. A városok 33
