Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városok rendezésével kapcsolatos tervezetek
A városok rendezésével kapcsolatos tervezetek Az előző fejezet végén említettem azt a tényt, hogy az általam tárgyalt korszakban más intézmények mellett a városok reformjának kérdése is már hosszabb ideje napirenden volt. A városokra vonatkozó legkorábbi tervezetek és intézkedések, amelyek elsősorban a városok központi felügyeletének erősítését, az igazgatási eljárás ésszerűsítését és szakszerűségének növelését, valamint a meglehetősen gyakori visszaélések és szabálytalanságok megakadályozását célozták, Mária Terézia koráig nyúlnak vissza. 57 II. József uralkodása alatt a városokkal kapcsolatosan további intézkedések megtételére került sor. Ezek az intézkedések lényegében a Mária Terézia által életbe léptetett változtatásokat fejlesztették tovább egy átfogó, az ország egész közigazgatási rendszerének korszerűsítését célzó koncepció részeként. II. József rendelkezései következtében az ügyintézés szakszerűsége tovább erősödött, s a városok közigazgatási szerveinek hatásköre az élet egyre több területére terjedt ki: a közigazgatás és bíráskodás elválasztásával a szabad királyi városok magisztrátusainak hatalma jelentősen csökkent, s a városoknak a megyei alispánok, illetve kerületi főispánok alá rendelése a városi autonómia jelentős összeszűkülését eredményezte. Az uralkodó 1785-ben kelt „Tervezet Magyarország alkotmányának megjavítására" című írásában foglaltak szerint a városok országgyűlési képviseletét is rendezni óhajtotta. Úgy tervezte, hogy a „küldöttek üléstermében foglalna helyet az összes alispán, minden megyéből 2-2 követ (ezek megválasztásában a megye területén fekvő királyi városok is részt vennének)...", ami viszont a városok országgyűlési szerepének teljes megsemmisülését jelentette volna/ Reformintézkedéseinek jelentős részét nem sokkal halála előtt visszavonni kényszerült: ám vegyes kezdeményezéseinek szükségességét a halálát követő nemesi mozgalom egyes hangadói is elismerték. így többek között a városi kérdés rendezésének fontosságát is: és erre annál is inkább rákényszerültek, mivel II. Lipót a vele szembeszegülő nemeseket részben a polgárság megnyerésével igyekezett engedelmes alattvalóivá tenni. A polgárságra ez idő tájt jellemző politikai passzivitás ismert tény, mint az a helyzet is, hogy a jelentős részben nemesi származású vagy a nemesség léié orientálódó, s a városok vezetését kézben tartó patrícius réteg a polgárságnak nem volt képviselője. A nemesség viszont ismételten támadásba lendült a városok ellen. 31
