Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

február 18-i országos ülésen ismételten megtárgyalták, majd átküldték azt a főrendi táblához (Jegyzőkönyv XIII. 430. skk., KLÖM V. 487. skk., Iratok VI. 238. skk.). A főrendek csak április végén vették fel a tárgyat, s az azzal való érdemi foglalkozást a „publico politicumra, hova a sajtó kérdése az 1791:67 által utasítva lőn, halasztani határozták". A rendek április 29-én egy utolsó, immár csupán deklaratív értékű lépést tehettek az ügyben, amikor kimondták, hogy ,,az egész tárgyat a jövendő országgyűlésen létesítendőnek nyilatkoztatják". (KLÖM V. 665., 671.; Iratok VII. 581., 643. L. még a kérdéshez: Horváth I. 306. skk.) 467 Jegyzőkönyv VI. 18. skk., KLÖM II. 552. sk., 554. skk. A jegyzőkönyv vonatkozó bejegyzése szerint Haske Sándor is a felirat elküldésére adta voksát; a kassai követ azonban két ízben is — az 1834. február 20-i, majd május 10-i országos üléseken — nyomatékosan kijelentette, hogy ő a felirat elküldését ellenezte (Jegyzőkönyv VI. 76., illetve VIII. 26. sk.). 468 Jegyzőkönyv VIII. 19. skk., KLÖM III. 126. 469 Jegyzőkönyv XI. 75. skk., KLÖM IV. 579. skk. 470 Az 1835. július 24-i ülésről 1.: Jegyzőkönyv XI. 189. skk., KLÖM IV. 600. skk., Kossuth Pinke István felszólalásáról nem tesz említést. Az ügyben az 1835. december 21-i országos ülésen Dienes István is felszólalt, mondanivalójának lényege azonban egyáltalán nem világos; az eperjesi követ ugyanis a következő kijelentést tette: ,,a Karok és Rendek törvényes nézeteihez, mellyek sem kimerítve nintsenek, sem tökéletesen ki nem meríttethetnek, Küldői részéről erősen ragaszkodik". (Jegyzőkönyv XIII. 210.) Dienes szavai értékelhetők úgy is, hogy az ellenzék akcióját támogatta, s úgy is, hogy azt elvetette; pontos értelmezésükre a hivatalos jegyzőkönyv szövege nem ad semmilyen támpontot, s arra egyéb források sem állnak rendelkezésre. 471 Az 1836. február 18-i ülésről 1.: Jegyzőkönyv XIII. 420. skk., KLÖM V. 485. skk., 491. skk. 472 A probléma részletes tárgyalása nem lehet feladatom, csupán a legfontosabb momentumok ismertetésére kell ez esetben is szorítkoznom. Az alsó-szlavóniai megyék hovatartozásának és megnevezésének kérdését az 1833. augusztus 14-i országos ülésen, az úrbéri III. törvénycikk 2. paragrafusának tárgyalásakor Szallopek János vetette fel azért, mert véleménye szerint ésszerűtlen Szlavóniát Alsó-Tótországnak nevezni, amikor Felső-Tótország nincs, s egyébként is, Szlavónia Magyarországhoz és nem Horvátországhoz tartozik (Jegyzőkönyv III. 184., 186., KLÖM II. 61.); majd az 1834. január 22-i kerületi ülésen — ahol a társországok törvényszékeinek rendezéséről szóló javaslatot tárgyalták — a problémát újra szóba hozta (KLÖM II. 582.). A rendek Szallopek előterjesztésével nem kívántak foglalkozni; a fordulatot az 1834. augusztus 28-i, az úrbéri javaslatokkal kapcsolatos első rescriptum hozta. Az uralkodó a „bánáti kerület" elnevezés helyett a Temes, Torontál és Krassó megyék elnevezés használa282