Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

tára szólította fel a rendeket, s azt is meghagyta, hogy ezek a megyék betűrendjében utolsóként szereplő Zólyom megye után kerüljenek felsorolásra. (Iratok III. 29. skk.; vö.: KLÖM III. 505., 624., illetve Iratok I. 491. sk.) Az 1834. szeptember 6-i kerületi ülésen Hertelendy Miksa örömmel üdvözölte a leiratnak a bánáti megyékre vonatkozó kitételét, majd azt javasolta, hogy azokat ne Zólyom után, hanem a betűrendnek megfelelően a többi megye közt sorolják fel. Torontál megye első követe ekkor azt is megemlítette, hogy az „Inferior Sclavónia nevezet is mindenütt, ahol előfordul, kitöröltessék, s helyébe Posega, Verőcze, Szerem vármegyék név szerint megnevezve tétessenek". Hertelendy felszólalását élénk vita követte. A konzervatív megyei követek a javaslat elejtését követelték, a liberális megyei deputatusok, valamint Szallopek János azonban egyértelműen az Alsó-Tótország elnevezés megszüntetése mellett foglaltak állást, mégpedig arra való hivatkozással, hogy maga az uralkodó mondta ki „az egész principiumot", melynek alapján „jobb lesz a megyéket egyenként nevezni". A többség az utóbbi véleményt fogadta el, s arról is határozott, hogy ezek a megyék név szerint megnevezve Zólyom megye után soroltassanak fel. A vitában a liberális ellenzéki követek hangsúlyozták, hogy ezzel a végzésükkel a rendek a szóban forgó három megye közjogi állását nem kívánják előzetesen eldönteni. Az összefoglaló elnevezés azonban a hovatartozás kérdését „tetemesen anticipálná", s ennek következtében a publico-politicai operátum tárgyalásakor az alsó-szlavóniai megyék Horvátországhoz történő csatolásának hívei igencsak előnyös helyzetbe kerülnének (KLÖM III. 505. skk.). Az ügyben a rendek és a főrendek között hosszadalmas üzenetváltásrakerült sor, majd az 1835. április 9-i, az úrbéri kérdéssel foglalkozó második leirat a rendek kívánságát a legkategorikusabban elvetette. (Iratok IV. 22. skk., vö.: KLÖM IV. 336.) A rendek és a főrendek között újabb vita kezdődött az 1835. május elején megtartott kerületi ülések egyikén, a kapcsolt részek sérelmeinek és kívánatainak tárgyalása alkalmával, Hertelendy Miksa és Somssich Miklós azt javasolták, hogy Pozsega, Verőce és Szerem megyék, valamint Buccari város sérelmeit emeljék ki innen, s a magyarországi sérelmek között sorolják fel. Ez meg is történt (érrel.: KLÖM IV. 411. skk.). A rendek kívánságát azonban az úrbéri tárgyban kelt harmadik, 1835. augusztus 23-ról keltezett leirat ugyancsak elutasította (Iratok V. 169. skk.; vö.: KLÖM IV. 677. V. 12.), az 1835. október 28-i rescriptum azonban már tett annyi engedményt, hogy az Alsó-Tótország nevezet megtartása mellett engedélyezte a megyék egyenkénti megemlítését is. (Iratok V. 313. skk., vö.: KLÖM V. 171. sk.) Az 1836. március 6-i uralkodói leirat azután azzal zárta le a kérdést, hogy a rendek kívánságát elfogadta, és hozzájárult az Alsó-Tótország nevezet elhagyásához is. (Iratok VII. 37. skk.; vö.: KLÖM V. 557., 568. sk. L. még az 1836. évi V. tc-t is.) 473 Jegyzőkönyv XI. 239. sk., 243. 474 Uo. XII. 466. sk. 475 KLÖM IV. 342. Ez a kérdés szintén jól ismert a szakirodalomból, így részletes ismertetése itt ugyancsak felesleges. Köztudott, hogy az 1835. augusztus 12-i leiratában 283