Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

megalkotásának is elengedhetetlen előfeltétele, mert nagyon sok megye területén nincs szabad királyi város, ,,a kereskedés jótékonyságától" azonban ezek a törvényhatóságok sem foszthatok meg. A városok követei közül Haske Sándor ugyancsak hangoztatta ezen az ülésen, hogy kereskedelmi tevékenység és a hitelélet fejlesztése nem csupán a szabad királyi városokban, „hanem egész Hazánkban" szükséges, és ezt a véleményét Vághy Ferenc is a legteljesebb mértékig helyeselte. (Jegyzőkönyv VII. 448. skk., vö.: KLÖM III. 120. sk.) A mezővárosok megnövekedett gazdasági szerepének felismerésére utal az a már korábban említett tény is, hogy az országos bizottsági munkálatok előzetes tárgyalásai során több megyében felmerült a jelentősebb mezővárosok országgyűlési képviseletének gondolata. Láttuk, hogy ez a kérdés az országgyűlésen is több esetben szóba került. Az elmondottakból az is nyilvánvaló, hogy a rendek nemcsak egyes mezővárosok jelentőségének növekedését, de a szabad királyi városok egy részének feltartóztathatatlan hanyatlását is világosan látták, és utaltam arra is, hogy a megyei követek egy része ennek a folyamatnak a megállapítását ugyancsak fontosnak tartotta. Ez a folyamat irreverzibilisnek bizonyult; a XVIII-XIX. század folyamán a városhálózat jelentős mértékben átalakult, s a szabad királyi városok egy nagyon jelentős hányada mindinkább a rohamosan fejlődő mezővárosok mögé szorult. Ez a folyamat az egyes helységek esetében nemcsak a gazdasági — s elsősorban is a piacközponti — funkciók eltolódását, hanem ennek szükségszerű velejárójaként az egyéb városi funkciók átrendeződését is jelentette. A jogállás változásában mindez egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben tükröződött. A kérdés szisztematikus rendezésére — mint erre is utaltam — csak a polgári forradalom győzelme teremtette meg elvileg a lehetőséget. Az itt jelzett problémákra vonatkozóan az újabb szakirodalomból 1. többek között: Makkai 1961.68. skk., Ruzsás 1974/a 16. skk., Ruzsás 1974/b56. sk., Gyimesi 143. skk., 165. skk., 191. skk., Bácskai 1975. 159. skk., Bácsaki-Nagy 1973., Bácskai-Nagy 1978. 218. skk., Bácskai-Nagy 1979. 283. skk., Bácskai-Nagy 1980. 1. skk., Bácskai-Nagy 1984., Magyarország története 1790-1848. 286. skk., 432. skk., 547. skk. 305 Az ülésről I.: KLÖM II. 449. sk. A liberális megyei követek hangadói közül Beöthy és Deák elvben ugyan helyeselték Bezerédj indítványát, ám nyomatékosan felhívták a figyelmet arra is, hogy a községi elöljárók nagy részének képzetlensége miatt az elvet a gyakorlatban egyelőre lehetetlen megvalósítani, s javasolták „reálisabb" megoldás keresését. 306 Erről 1.: KLÖM II. 460. skk.; a kerületi ülés által elfogadott, már említett törvényjavaslat szövegét 1.: Iratok II. 324. skk. 307 Ezekről 1.: Jegyzőkönyv VI. 485. skk.; vö.: KLÖM III. 41. sk. Eötvös Mihály indítványa közvetlenül ugyan nem segítette volna elő a kisebb községek autonómiájának növekedését, a földesúri befolyás jelentős mértékű csökkentésével azonban minden bizonnyal hozzájárult volna ehhez a folyamathoz. 255