Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdés az országgyűlés befejezése után

a negyedik renddel szemben követett politikáját illetően. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy a következő országgyűlésen megtalálják a megfelelő megoldást. Ellenkező esetben bekövetkezhet, hogy a társadalom életében mind jelentősebb szerepet betöltő polgárság véglegesen „a kormány eszközévé" válik, s ezzel „nemzeti önállásunk fönnmaradását is veszélyeztetheti". A kor szelleme egyébként is minden társadalmi réteg esetében a politikai jogok szélesítését követeli. Csak ott erős a polgári szabadság, ahol azt a társadalom valamennyi tagja mint a saját tulajdonát védelmezheti. A nemzet függetlensége is csak abban az esetben biztosítható, ha a nemesség a továbbiakban nem kíván a politikai szabadságjogok kizárólagos birtokosa lenni, de azokban a polgárságot is részesíti, amely a társadalomban elfoglalt helye és szellemi qualitásai következtében erre a legteljesebb joggal tart igényt. Meg kell adni a városoknak ,,a megyék szavazataihoz illő és igazságos arányban" a „független és elhatározó szavazatot". Ennek természetesen feltétele a polgárok bevonása a városi közügyek intézésébe és a városok országgyűlési követeinek választásába, miként feltétele a városoknak a kamarai függés alóli felszabadítása is. Ezeknek a feltételeknek a teljesülése esetén azonban „mind maguk, mind követeik meg fognak felelni a nemzet bizodalmának, s a törvényhozás nem kevés erőt fog nyerni általok". Ezeket a szempontokat a megye rendjeinek mindenképpen figyelembe kell venniök a következő országgyűlésre való felkészülés idején. " A Tolna megyei végjelentés ugyanerről a kérdésről Deákék gondolatmenetével a lényeget illetően megegyezik a Tolna megyei követek jelentésének a városokra vonatkozó, Bezerédj által formába öntött állásfoglalása. Bezerédj véleményének kifejtését azzal a megállapítással kezdi, hogy az országgyűlés minél előbb végrehajtandó reformja a legszorosabb kapcsolatban van a szabad királyi városok rendezésének kérdésével. A városok „jelen törvényhozói állása" a kor követelményeinek nem felel meg. A szavazati jogot a városoktól többé már nem lehet megtagadni, a megoldás azonban nagymértékben megnehezíti a városok oligarchikus igazgatási rendszere s a Kamarától való függésük. A következő országgyűlésnek éppen ezért feltétlenül foglalkoznia kell a városok belső igazgatásával is. A legfőbb követelmény ebben a vonatkozásban az, hogy a városokon belüli hatalomgyakorlás szisztémája „alkalmaztassák alkotmányunk elveihez". Ha ez megtörténik, és ha városi követek is „szabadon" választatnak, „bírja204