Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek kísérletei az udvar támogatásának elnyerésére
A városi követek a problémával az 1836. február 27-i és március 7-i különtanácskozásaikon kezdtek foglalkozni, s némi vita után az adó változatlan összegű megajánlására vonatkozó határozatot fogadtak el. " A március 9-i országos ülésen azután a rendek vitájába is bekapcsolódtak, s ekkor Kricske József követtársai nevében is úgy nyilatkozott, hogy ,,nem lehet... más véleményen lennie, minthogy az 1830. esztendőben tett ajánlás ez úttal is megtétessen". Lőcse város követe ezt elsősorban az ország védelmi erejének fenntartása érdekében mondotta elengedhetetlennek. A rendek többsége ekkor még azon a véleményen volt, hogy a közel 4 millió 400 ezernyi forinttal szemben csupán 3 millió 800 ezer forintot ajánl meg, az üggyel kapcsolatban kelt március 18-i resolutio hatására azonban a március 21-i kerületi ülésen a többség, korábbi álláspontját feladva, megszavazta az udvar által kért . 506 összeget. A március 21-én kezdődött éles vita a március 24-i országos ülésen folytatódott. Az ellenzéki követek közül elsőként felszólaló Kubinyi Ferenc többek között azt is a szemére vetette a városi követeknek, hogy „mélyen hallgattak a kerületi ülésekben", amikor az adó kérdése szóba került." Hangoztatta, hogy ,,a polgárság minden esetre megérdemlette volna, hogy követei közül legalább egy emelte volna fel szavát mellette", majd emlékeztette a negyedik rend képviselőit arra, hogy a liberális nemesi politikusok közül Deák, Beöthy és Prónay a városi kérdésnek a polgári rend számára legelőnyösebb megoldása mellett nyilatkoztak. Úgy látszik azonban, tette hozzá kissé nyakatekerten fogalmazva, de egyértelmű fenyegetéssel, hogy „a kormánynak igen nagy befolyása van ezen érdekes tárgyra, sőt egyes személyekre is", ám tévednek a városi követek, ha azt gondolják, hogy az adó kérdésében tanúsított magatartásuk következmények nélkül maradhat. Nógrád megye második követének beszédére a városok deputátusai közül Haske Sándor reagált. Rendkívül élesen tiltakozott az ellen, hogy követi tevékenységének gyakorlásában bárki is korlátozni vagy befolyásolni próbálja, majd szót emelt az 1830-ban megajánlott összeg további megajánlása érdekében, támadta a liberális megyei követeket, amiért azok az adó megszavazását feltételekhez kötötték, s ezzel a kormány tevékenységét legalább részlegesen ellenőrzésük alá akarták vonni. Különösen nehezményezte azt, hogy az ellenzék az adót csupán meghatározott időre, az 1836. november 1. és az 1839. október 31. közötti időszakra kívánta biztosítani, mivel a törvények elegendőképpen garantálják az országgyűlések há185
