Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek kísérletei az udvar támogatásának elnyerésére

rom évenként történő összehívását, amire az uralkodó is a leghatározottabban ígéretet tett. A vita folyamán szót kérő Bujanovics Vince, Körber János és Kricske József Haske felszólalását a legteljesebb mértékig helyeselték. Követelték továbbá jónéhány város portaszámának leszállítását, valamint azt, hogy a városokat az országgyűlés mentse fel a magyar nemesi testőrség fenntartásához való hozzájárulástól, s végül azt is kijelentették, hogy az adó változatlan összegben történő megszavazása már csak azért is méltányos, mert a hamarosan életbe lépő úrbéri törvények jelentős mértékben hozzájárulnak majd a jobbágyság anyagi helyzetének javulásához. Ezektől a véleményektől részben eltért Hódy Imre állásfoglalása, aki az adót változatlan összegben kívánta ugyan megszavazni, de csak az 1839. október 3 l-ig terjedő időszakra és csak abban az esetben, ha a szegedi portaszámot az országgyűlés jelentős mértékben lecsökkentené. Bakos József pedig, igaz, „küldői mély fájdalmára", az adózó nép „igen elnyomorult... és minden szánakozásra méltó" állapota miatt csak 3 millió 800 ezer forint megajánlását javasolta. A városi követek megnyilatkozásai, s ez alól Bakos és Hódy felszólalásai sem jelentenek kivételt, ismét felébresztették a liberális megyei követek ellenérzését, s ennek Lónyay Gábor meglehetősen keményen fogalmazva hangot is adott. Lónyai mindenekelőtt az rótta fel a városok deputátusainak, hogy teljesen alaptalanul tartják magukat a negyedik rend képviselőinek, mivel az adó változatlan összegű megszavazásával a polgárság legelemibb érdekeit sértik, s ráadásul a kormány tevékenységének ellenőrzésétől is készek eltekinteni. S ezzel a hozzáállással mernek maguknak szavazatjogot „személyenként, és nagyobb törvényhozási befolyást" követelni. ,,Mi lélekkel kívánhatják azt, midőn minden alkalommal a haza ellen szavaznak, s a nemzet jogainak nem tágítását, de megszorítását pártolják?" — tette fel a kérdést Zemplén megye deputátusa, majd azzal fejezte be gondolatmenetét, hogy a negyedik rend voltaképpeni követei, „ha az a követ, ki küldőinek érdekét szívén viseli, s jussait tágítani törekszik", bizony nem a városok, hanem a megyék képviselői között lelhetők fel.

508 Lónyainak szemrehányása alapjában véve jogos volt. A 4 millió 400 ezer forintnyi összeg megajánlása azonban az alsótábla részéről természetesen nem a városi követek állásfoglalásán múlott, a vita pedig a liberális ellenzéki követek és a konzervatívok tábora között tovább folytatódott. A probléma az 1836. március 27-i királyi leiratot követően az április 5-i és 6-i kerületi, majd az április 11 -i országos 186