Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen
össze egyetlen szavazatként vétetett számításba. Ezekre a kérdésekre a későbbiekben kíséreljük meg a válaszadást. Előbb azt az 1833. március 9-i országos ülést kívánjuk ismertetni, amelyen a fenti kérdésekkel kapcsolatban elvi jellegű vita bontakozott ki. Ez a vita sok vonatkozásban hozzájárulhat, és hozzá is járul a probléma legalább megközelítő tisztázásához. Az 1833. márciusi elővita a városok országgyűlési jogállásáról Az ülés napirendjén egyéb ügyek mellett a királyi előadások tárgyában kelt főrendi válaszra adandó újabb rendi üzenet szerepelt, mellyel kapcsolatban a liberális ellenzék hangadói mindenekelőtt azt sérelmezték, hogy az uralkodó —jóllehet erről az 1830. évi VI. te. egyértelműen intézkedett —, a kolerajárványra való hivatkozással az 1831. október 2-ra kitűzött országgyűlést nem hívta össze. Az ellenzéki követek az uralkodó ezen eljárását törvényellenesnek minősítették, s biztosítékokat akartak kapni arra vonatkozóan, hogy hasonló eset a jövőben ne forduljon elő. A városi követek ebbe a vitába kapcsolódtak be azzal az érvvel, hogy meglehet, hogy az uralkodó eljárása valóban törvényellenes volt, ám, ha ez szót érdemel, úgy szót érdemel a városok nem kevésbé törvényellenes országgyűlési helyzete is. A városi felszólalások sorát megnyitó Pósfay Sándor azzal kezdte beszédét, hogy az 1608. évi koronázás utáni I. te, amely minden kétséget kizáróan a sarkalatos törvények közé tartozik, a szabad királyi városokat az ország rendjei közé sorolja, s követeiknek az országgyűléseken „széket és votumot tulajdonit a nélkül, hogy ennek értékét s minémüségét" a többi rend szavazataival szemben „legkisebben is megkülönböztette volna". Ez olyan jog — hangsúlyozta—, amelyet „semmi némü ellenkező Usus nem idősithet el". Ezután Somssich Miklósnak az ülés során korábban elhangzott azon kijelentésére hivatkozva, amely szerint „alkotmányos" országokban „főbb kötelesség nincs, mint a Törvényeknek hódolni", kijelentette: az alkotmány legfőbb garanciája valóban a törvények betartása, még abban az esetben is, ha ezek a törvények már reges rég elavultaknak bizonyulnak. Az ilyen törvények helyett lehet és kell is a kor szellemének és igényeinek megfelelő törvényeket hozni, de az érvényben lévő törvényektől eltekinteni az alkotmányosság veszedelme nélkül nem tanácsos. A városok törvényekben rögzített jogait a kerületi ülések jellegének megváltozása tette semmissé, hiszen a kerületi ülések „előbbeni 16
