Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen
egyedül csak tanácskozási és conferentialis minemüségüktől eltávozván, elhatározó és voksoló ülésekké változtak", ahol a városi és a káptalani követek véleményét rendszerint ki sem kérik. Ez az eljárás annak a lehetőségét is magában rejti, hogy a szabad királyi városok előbb-utóbb kirekesztődnek az ország rendjei közül. Küldői nevében óvást jelentett be, s ehhez még hozzáfűzte, a királyi városok „törvényes jussai minden megszorításának nyilván és jelesen" ellentmond. A pozsonyi követ tiltakozására Somsich Pongrác válaszolt azzal, hogy,, városok voksairól, és a kerületi ülésekről előadottak feleslegesek, a kerületekben is kihallgattatnak a szabad királyi városok követjei, — a voks összeszedése nem oda, de az országos ülésre való, az 1608. koronázás utáni 1-ső (törvénycikk) erejénél fogva nem lehet többet kívánni". Utóbb ezen lényegét tekintve semmitmondó nyilatkozatot azzal az ugyancsak semmitmondó kijelentéssel toldotta meg, hogy az ,,ő részéről a városokat törvényes igazaiban háborítani nem engedi". A megyei követek közül Andrássy György gróf, valamint a konzervatív pártállású Justh Ferenc reflektált a Pozsony városi deputátus beszédére, s mindketten alaptalannak mondották panaszát, mivel a városi követek véleményét a kerületi üléseken is mindig meghallgatták és meghallgatják. Más kérdés az, hogy határozatokat ezeken az üléseken is kell hozni, s emiatt a szavazás ott elkerülhetetlen. Az elnöklő alnádornak, valamint a tornai és a turóci követeknek a városi deputátusok nevében Vághy Ferenc válaszolt. Elismerte, hogy a városi követeket a kerületi üléseken meghallgatják, sőt, olykor még szavazásra is felszólítják őket, de a szavazatok összeszámlálásakor soha nem derül ki, hogy a városok voksait miképpen veszik figyelembe. Ezzel az eljárással azonban a városi követek semmiképpen sem békélhetnek meg, mondotta. Eztán óvást emelt az elnök azon bejelentése ellen, hogy amíg az országgyűlésről szóló új törvény meg nem születik, ,,a mostani szokás mellett meg kell maradni". Ezt az álláspontot annál is inkább igazolhatatlannak nyilvánította, mert meggyőződése szerint az 1791. évi LXVII. te. is egyértelműen rendelkezett arról, hogy valamennyi rend sarkalatos jogait változtatás nélkül érvényben kell tartani. Végül kijelentette: a városi követek ragaszkodnak a kerületi üléseken való részvételhez, hiszen azokon a rendek összességét érdeklő kérdések is előfordulnak, s így jogos és szükséges is a városi követek állandó jelenléte ezeken az üléseken. A városi felszólalások sorát ez alkalommal Mukits Simon zárta, aki Marczibányi Antal azon közbeszólására válaszolt, mely szerint a városi szavazatok kérdésében 17
