Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdéssel kapcsolatos első viták az országgyűlésen

fel indokul, hogy az elnökségtől annyira távol vannak, hogy a tanácskozások rendjét nem tudták figyelemmel kísérni. Tiltakozásaik azonban nem hozták meg a kívánt eredményt számukra. Azok felett a rendek egyszerűen napirendre tértek, vagy az elnök intette le, olykor igen éles és fenyegető hangot használva a panaszkodókat. Nagy Benedek és Koleda András budai követek 1833. január 20-i korábban máihivatkozott követjelentésükben az ülésrenddel kapcsolatos eseményekről beszámolva többek között azt is megjegyzik, hogy ,,a 4. Statusnak követjei e módosítással nyertének". Nagy Benedekek ezen kijelentése egyértelműen mutatja a városi deputatások akciójának demonstratív jellegét. Ez a demonstráció azonban, ismét hangsúlyozni szeretném, szerves részét képezte az országgyűlési jogállás megváltoztatását célzó offenzívának. Ereky István mutat rá ,, Jogtörténelmi és közigazgatási jogi tanulmányok" című munkájában ana, hogy az ülőhelyek a rendi országgyűléseken egyértelműen a feudális társadalmi rendben elfoglalt helyzetet tükrözték, s hogy az ülésrend — éppen ezen tényező következtében — messzemenően kihatott a felszólalások és szavazatok sorrendjére, valamint azok értékelésére is. A vallásügyi sérelem Az országgyűlési jogállás miatti tiltakozásra azonban nem csupán az olyan formai jellegű kérdésekkel összefüggésben került sor, mint a naplóbírálat, vagy az ülésrend, hanem minden olyan tartalmi probléma tárgyalása alkalmával is, amelyek valamilyen módon kapcsolatban voltak a szabad királyi városokkal. Elsőként a vallásügyi sérelem vitája során, az 1833. február 25-i országos ülésen. Ekkor Kricske József nehezményezte azt, hogy a „fennforgó nagy tekintetű tárgynak elhatározása a 4-dik Statusnak általános közben jövetele nélkül intéztetett el", s egyúttal igen határozottan követelte, hogy miután „az Ország Karjai" közé a királyi városok is beletartoznak, „jövendőre nézve közönségesen, különösen pedig az ily fontos tárgynak elintézéséből a 4-dik Status ki ne zárattasson". Felmerül természetesen a kérdés: igaza volt-e Lőcse követének, s általában a városok deputátusainak akkor, amikor azt állították, hogy a döntéshozatalban lényegében nincs módjuk részt venni, s az is, vajon jogos volt-e azon törekvésük, amely jogállásuk azonnali és feltétel nélküli rendezésére irányult, s mely egyben annak a gyakorlatnak a megszűnését jelentette volna, melynek folytán valamennyi szabad királyi város szavazata mind15