Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek és az úrbéri kérdés
A vitában ugyancsak szót kérő Mukits Simon elsősorban az ellen tiltakozott, hogy a földesurak számára a bolttartás privilégiumának megadásával olyan hatalmat biztosítsanak, amely lehetővé tenné számukra, hogy a kereskedelmi és az ipari tevékenység fejlődését még a kormányzatnál is jelentősebb mértékben hátráltassák. Nagy Benedek egyebek mellett arról beszélt, hogy a királyi városok sohasem pártolták a monopóliumok fenntartását, és ezek a vádak csupán a céhek vonatkozásában jogosak. Annak elvileg nem látta akadályát, hogy a kereskedelmi operátum tárgyalásakor behatóan foglalkozzanak a kérdéssel, s ha az érvényben lévő rendelkezéseket „más célerányosabb intézetek ... fel fogják váltani, a kir. városok készek lesznek a fennálló céhbeli jussok, s szokásoktól el állani". Gyurikovics György a különféle típusú települések közti szabad, kizárólag ,,a jó rend" fenntartását szolgáló intézkedések által szabályozott gazdasági kapcsolatok fontosságáról beszélt, Gaál József pedig egyenesen annak az elvnek törvénybe foglalását sürgette, amely szerint „boltot nyitni minden embernek szabad lészen". A városi követek álláspontja egyértelmű volt, a megyei deputátusok azonban jóhiszeműségüket most is kétségbe vonták. így a Vághy felszólalására reflektáló Borsiczky kijelentette, a Sopron városi követ a bolttartási jog problémájának érdemi megvitatását csupán amiatt kívánta a kereskedelmi munkálat tárgyalásának idejére halasztani, hogy ,,a kir. városok eddig való monopóliumát fenntarthassa". Ugyanennek a véleménynek adott hangot Bencsik János, Bernáth Zsigmond, Vay János és Siskovits József, azt is hangoztatva, hogy „sem a polgároknak, sem a külföldieknek a kereskedést, s mesterség űzését a kir. városok meg nem tilthatják". Egyúttal követelték a városi monopóliumok azonnali felszámolását. Azt azonban Borsiczkyék sem felejthették el, ha figyelmen kívül hagyták is, hogy a városi bíróságok tagjainak választására vonatkozó javaslathoz hasonlóan a Bernáth-féle indítvány sem a városi, hanem a megyei követek szavazatai miatt bukott el. Ezt a városokkal szemben toleránsabb nemesi politikusok, így Somssich Miklós és Madocsány Pál szóvá is tették. Ők is követelték viszont, hogy kereskedelmi és ipari tevékenységet szabadon lehessen gyakorolni. Annál is inkább, mert mint a Somogy megyei követ hangsúlyozta, erre a városok és falvak közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében is szükség van, s a méltányosság elve is ezt követeli. Madocsány egyetértését fejezte ki mindazokkal, akik a városok esetében „a bajnak orvoslását, s a kölcsönös viszonosságnak megállapítását szükségesnek látják", mivel a „korlátlan szabadság a mesterségek űzésében ... csalhatatlan alapja nemzeti művészetünknek", ennél fogva „leghatalmasabb rugója országos ... gazdaságunknak" 145
