Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek és az úrbéri kérdés
országi szabad királyi városok, valamint Buccari követeinek aktivizálódását segítette elő. A jobbágyság helyzetét érintő két legfontosabb javaslat bukása jelentős vereség volt a liberálisok számára, ám az úrbéri viszonyok törvényes rendezésének folyamata többé már nem volt feltartóztatható. Az országgyűlés végén szentesített és érvénybe léptetett úrbéri törvények a feudális gazdasági és társadalmi szerkezetet ugyan nem ingatták meg, de az is vitathatatlan, hogy hatalmas előrelépést jelentettek a feudális viszonyokból a kapitalista formáció felé vezető úton. Sajátos kettősség jellemzi tehát az úrbéri törvényeket, de sajátos kettősség jellemző a negyedik rend képviselőinek a gazdaság kérdéseihez való viszonyulására is. így a jobbágyság akár részleges megváltakozásától és szabad birtokbírhatóságától az ország gazdasági életének olyan jellegű és intenzitású átformálódását várták, amely csak polgári jellegű társadalmi és politikai intézményrendszer mellett lett volna megvalósítható, s az ipar és a kereskedelem fejlesztésének fontosságát is minduntalan hangoztatták. A városok „törzsét" alkotó céhes polgárság érdekei viszont újabb és újabb megtorpanásokra is rákényszerítették a városok deputátusait a gazdasági vitákban. Tény azonban az is, hogy a hangsúlyt végül nagyon határozottan a gazdasági fejlődés elismerésére, illetve az ezen fejlődést előmozdító intézkedésekre helyezték. Ezek a kérdések egyébként a városok képviselőinek az úrbéri javaslatokkal kapcsolatos felszólalásaiban is állandó jelleggel szóba kerültek. Az 1833. július 23-i országos ülésen például, ahol a jobbágytelkek szabad adásvételének korlátozásáról tárgyaltak a rendek, a városiak közül elsőként szóra emelkedő Vághy „a nemzeti ipart korlátok közé szorítani nem akarván... a korlátlan szabad adás-vevést megengedtetni kívánta", s egynémely földesúr visszaélését a korlátozásból fakadó hátrányokhoz képest jelentéktelennek minősítette. Véleményét Dienes István is osztotta, Havas és Pósfay pedig a jobbágytelkek szabad forgalmának általános nemzetgazdasági előnyeire hívták fel a figyelmet." Az ország gazdasági életének szabadabb fejlődését tartották szem előtt az 1822. július 30-i országos ülésen is, amikor a telki állományhoz tartozó földek földesúr által kezdeményezett cseréje ellen tiltakoztak. Ez a szempont vezette őket akkor is, amikor az 1833. szeptember 2-i országos ülésen a jobbágy telken lakó iparosok és kereskedők kötelező robotváltságának törvénybe foglalását szorgalmazták. 141
