Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek és az úrbéri kérdés
megtartott „magántárgyaláson" is, ahol a konzervatív erők előretörésével szemben legalább módozatokat kerestek az örökváltság elvének átmentésére. 341 Az 1834. december 10-i országos ülésen a negyedik rend képviselőinek többsége, Gallé Menyhért, Kricske József, Haske Sándor, Juraj Palkovic, Vághy Ferenc, Szumrák János, Markovics Antal, Dienes István, Say István, Hódy Imre és Szánthó Mihály a jobbágyok érdekében emeltek szót. Körber János, Josip Stajdacher és Dragoljub Klobuöaric viszont a megváltakozás ellen foglalt állást. Ugyanígy szavazott ez alkalommal Patachich János és Nagy Benedek is, Mukits Simon pedig a kérdés tárgyalásának elhalasztását szorgalmazta. A jobbágyok személy- és vagyonbiztonsága Az örökváltság ügye persze Körber és társai „ellenszavazata" nélkül is megbukott volna, s ugyanez volt a helyzet a másik nagyfontosságú kérdés, a jobbágyok személy- és vagyonbiztonságát szavatoló törvénytervezet esetében is. A rendek megbízásából Dessewffy Antal által formába öntött javaslatot az 1835. június 15-i kerületi ülésen kezdték tárgyalni, s 17-én 28 megye és a szabad kerületek mellett a városok követei is elfogadására adták voksukat. Egyhangú volt ebben a kérdésben a városiak állásfoglalása az 1833. szeptember 21-i és az 1833. október 15-i országos üléseken is, az 1834. december 30-i országos ülésen azonban csupán Juraj Palkovic és Vághy Ferenc támogatták a javaslatot, míg ellene szavaztak Kricske József, Körber János, Josip Stajdacher, Dragoljub Klobucaric, Stjepan Bujanovic és Haske Sándor. Haske felszólalásában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ő csupán küldői utasítása következtében voksolt a javaslat ellen, személyes véleménye a kérdést illetően semmit sem változott. A két szabadkai követ közül az egyik a vonatkozó pótutasításokat követve a javaslat tárgyalásának elhalasztását kívánta, a másik követ viszont annak azonnali elfogadását pártolta. Említettem korábban a negyedik rend képviselőinek azt az 1834. november 23-i megbeszélését, amelyen Pósfay Sándor arra hívta fel társai figyelmét: meglehet, hogy az ő szavazataik döntik majd el az örökváltsággal, valamint a jobbágyok személy- és vagyonbiztonságával kapcsolatos törvényjavaslatok sorsát. Ennek semmiképpen sem volt reális alapja, s nemcsak a városok országgyűlési jogállása miatt, de amiatt sem, mert a konzervatív erők előretörése számos szabad királyi városban is a jobbágyság számára kedvező utasítások megváltoztatását eredményezte, illetve a konzervatív erőket támogató néhány város, elsősorban a horvát140
