Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek és az úrbéri kérdés

deletről van szó, amely előírta, hogy a községi elöljárók választását a jövőben a tizedenként megválasztott elektorok feladatává kell tenni. Az ellenzék ezt az intézkedést, jóllehet az ügy előzményei évekkel előbbre nyúltak vissza, a törvényhozó testület semmibevételének nyilvánította és sérelemként kezelte.

31 A kormányzat erre elállt a rendelet végrehajtásától, a községi választójog túlzott kiterjesztését viszont minden eszközzel igyekezett megakadályozni. A főrendek 1833. szeptember 2-i ülésükön „a jó rend és a köz bátorság" megóvásának szükségességét hangoztatva állást foglaltak a hazátlan zsellérek választójoggal való felruházása ellen," néhány üzenetváltás után azonban a rendek javaslatát átengedték. Az 1833. november 19-i felirattal felterjesztett törvénytervezet a községi bírók választását illetően tehát az 1833. szeptember 7-i országos ülésen elfogadott elveknek felelt meg. A főrendek engedékenysége ez esetben is csupán taktikai manőver volt, hiszen teljesen biztosak lehettek abban, hogy az uralkodó a rendek javaslatát elutasítja. Ez az 1834. augusztus 28-i királyi leirattal valóban meg is történt. Elutasítást tartalmaztak az 1835. április 9-i és az 1835. augusztus 23-i leiratok is. Ezekben az uralkodó az addigi szokás fenntartására szólította fel a törvényhozó testületet. A városi követek fenntartásai a községi elöljárók választásával szemben A főrendek a fentebb említett rescriptumok kiadása után újra szokásos taktikájukat alkalmazták. Egy ideig ellenálltak az alsótábla nyomásának, majd átengedték a javaslatot. Ezúttal a városi követek többsége is a rendek javaslatát megbuktatni szándékozó erők mellé állt. Az 1835. május 26-i országos ülésen Haske Sándor és Bujanovics Vince a resolutio elfogadására szavaztak,

322 az 1835. szeptember 11-i országos ülésen egyedül Gallé Menyhért tartott ki a liberálisok oldalán, a többi városi követ, így Dienes István, Kricske József, Vághy Ferenc és Haske Sándor a rendek javaslatának elvetésére adta voksát. Igaz, a leirat mellett csupán a kassai és a lőcsei küldött állt ki minden fenntartás nélkül, Dienes és Vághy „csak" a választójognak a hazátlan zsellérekre való kiterjesztése ellen tiltakozott. Sopron város követe a választójog ennyire széles körű kiterjesztését példátlannak nyilvánította, s követelte, egyértelműen mondassék ki a törvényben, hogy a községi bíróválasztás jogával a telkes jobbágyokon kívül a házas zsellérek, a bármilyen ,,közadó alá eső" földek bérlői, az iparosok és a kereskedők, valamint a honoratiorok ruháztatnak fel, ,,a többi általjános kifejezés alatt érthető személyek"-nek viszont feltétlenül ki kell 135