Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek és az úrbéri kérdés

solt. Ezek részletes ismertetése itt szükségtelennek látszik, de az semmiképpen sem hagyható említés nélkül, hogy a városok deputátusai megbízóik érdekeit ezúttal is körömszakadtáig védelmezték. így azon osztályos társaikét is, akik kikerültek valamely városi törvényhatóság hatásköréből. Az ezzel kapcsolatos vita az 1834. április 8-i országos ülésen zajlott le, ahol Szánthó Mihály azt követelte, hogy az a polgár, aki „mind lakására, mind birtokára nézve a várostól megválik", minden megkötés nélkül az illetékes „helybéli bíróság" joghatósága alá tartozzék. Győr városának követe azzal indokolta javaslatát, hogy ilyen intézkedés nélkül olyan „új classis" alakulna ki, amely egyrészt polgári szabadságjogokkal él, míg a polgárság terheiben nem osztozik, másrészt ezek a polgárok a nemesinél is nagyobb szabadságot élveznének, hiszen ha egy nemes valamelyik megyében letelepszik, automatikusan azon megye jurisdictiója alá kerül. A városából eltávozó polgár ezzel szemben minden territoriális bírói hatóság alól kikerülne, ez az állapot pedig számos beláthatatlan veszedelmet hordoz magában. Szánthó Mihály indítványát a városi követek közül egyedül Pósfay Sándor támogatta, igaz ő sem minden fenntartás nélkül. Szánthó valószínűleg inkább indulatból, mint érett meggondolás alapján tette meg javaslatát. Arra figyelmeztetett, hogy a városának kötelékétől megváló polgár „valóban azon tekintetben jön, mint a ki hazáját elhagyja"; s mint ahogy az előbbi nem „hazafi" többé, az utóbbi megszűnik polgárként létezni, „miért foglalatoskodjon az őtet semmiképpen nem érdeklő ilyen emberrel" a városi hatóság. A felszólaló városi követek túlnyomó többsége elhatárolta magát Szánthó Mihály véleményétől, s a polgár személyes jogai megóvásának szükségességét hangoztatták. Ez utóbbival nem látták összeegyeztethetetlennek, hogy az ipari és kereskedelmi tevékenységet folytató polgárok anyagi ügyeikért a helybeli bíróságoknak feleljenek. Újra meg újra leszögezték, főként Gallé Menyhért és Haske Sándor, hogy a polgárjogok megőrzése mindaddig elengedhetetlen, amíg az országban a legkülönbözőbb kiváltságokkal rendelkező csoportok léteznek. Bujanovics Vince arról beszélt, hogy az egyetlen valóban célszerű és tisztességes megoldás az lenne, ha valamennyi bírói fórum személyválogatás nélkül ítélkezhetne minden hatáskörébe tartozó ügyben. Szánthó Mihály javaslatát nemcsak a városi követek, de az alsótábla többsége is elutasította, mivel Kossuth tudósítása szerint „ezen indítványnak némelyek azon célzást tulajdonították, hogy általa a városi bíróság territoriális hatósága minden bennlakó, s nemesi birtokot nem bíró nemesekre leendő kiterjesztésének alapja megvettessék". Klauzál, Pázmándy és Császár Sándor a városi követek többségé129