Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai
a nádori ítélőszékre került volna. Ennek politikai következményei kezdettől fogva nyilvánvalóak voltak, 2 ' 7 s a rendek többsége azonnal állást is foglalt ezzel a megoldással szemben. Feltehetően a kormány eme manipulációja is közrejátszott annak az 1834. február 7-i kerületi ülésen elhangzott indítványnak az elhangzásában, mely szerint a Hajdú kerületet be kell kebelezni Szabolcs megyébe. A Petrovay István által előterjesztett javaslatnak megvolt a maga törvényes alapja, amennyiben az 1715. évi XCV. te. a kerületet Szabolcs megye joghatósága alá helyezte, míg az 1790. évi XXV. és XXIX. tc-k nem rendezték egyértelműen a kerület jogállását. Szabolcs megye azonban — amint ez Vay Jánosnak az indítvánnyal kapcsolatos reflexiójából kiderül — nem tartott igényt a hajdúk bekebelezésére, sőt a szabolcsi rendek „vármegyei állományra emelni" kívánták a kerületet. Ez már közjogi probléma volt, s ezért a kerületi ülés résztvevői az érdemi tárgyalást elhalasztották. Ám a többség ugyanakkor elfogadta azt az elképzelést, mely szerint az egyes városok tanácsainak bírói joghatósága megszűnik, s mindenfajta peres ügyben a kerületi törvényszék az elsőfokú fórum. Ez a döntés gyakorlatilag a kerületi jogállás megszüntetését involválta, s magával hozta volna a speciális jogállású hajdú városoknak a lesüllyedését a mezővárosok sorába. Ez ellen egyedül Siskovits József emelte fel tiltakozó szavát. Az 1834. április 28-i országos ülésen újólag óvást jelentett be, részben amiatt, mert a kerületi javaslat következtében a törvénykezési eljárás rendkívül lelassul, részben pedig azért, mert a fő elv, hogy „a bíró választasson", a javaslat következtében ugyancsak csorbát szenvedne. Siskovits álláspontját most a megyei követek közül Dubraviczky Simon pártolta, a városi követek részéről pedig Havas József és Bujanovics Vince fejezték ki azt a kívánságot, hogy ,,a mostan is divatozó helybeli tanácsok első folyamodású bíróhatósága meghagyássék". 269 Hasonló megfontolások vezették a főrendeket is a rendek ajánlotta megoldás elvetésében, sőt a főrendi tábla amellett is kiállt, hogy a fellebbezés a kerület törvényszékétől ne a nádor ítélőszékéhez, hanem mindenképpen a kúriára kerüljön. A városi tanácsok törvénykezési hatósága megtartásának szükségességét azzal az érveléssel támasztották alá, hogy az a legésszerűbb megoldás, ha „mindenki első folyamodású bíráját, amennyire lehet, itthon [így!] találhassa", márcsak azért is, hogy „a törvénykezés szaporább legyen és kevesebb költséggel járjon". A fellebbezés rendjét illető eltérést az országos bizottsági javaslattól nem indokolták 118
