Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

rédj István és Nóvák Antal emelték fel a szavukat ezen megoldás érdekében. Érdemi vita azonban ebben a kérdésben sem alakult ki, csupán a konzervatív Széli Imre hangoztatta — Bezerédj felszólalására reflektálva — ennek a kívánságnak a „tarthatatlanságát", lényegében Marczibányi Antalnak a királyi táblával kapcsolatos érvelését ismételve meg. A konzervatív nemesi politikusoknak azonban most sem volt okuk aggodalomra. A többség ez alkalommal is a kerületi javaslatot fogadta el. A kúria tagjait illetően sem volt nézeteltérés a rendek és főrendek között. A kúriáról készült tervezetek végül is, sok más törvénykezési javaslathoz hasonlóan, tervezetek maradtak, s azok a törekvések sem vezettek eredményre, amelyek ezen legfelsőbb bírói fórumoknak az adott keretek fenntartása mellett legalább a működését kívánták némileg modernizálni.

2 A polgári öntudat lassú ébredéséről Említettem korábban, hogy a szabad királyi városok törvényszékeinek rendezése a Hajdú kerület, valamint a 16 szepesi város kerületének bíráskodásához kapcsolódott. Ehhez most annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez a kapcsolat nem önmagában érdemes figyelemre témánk szempontjából, hanem azok miatt a közjogi s még inkább politikai vonatkozások miatt, amelyek nagyon is közvetlenül és rendkívül érzékenyen érintették az általában vett városi érdekeket. Nyilvánvaló, hogy a korabeli gondolkodás és az azt kritika nélkül magáévá tevő történetírás szinte áthághatatlan szakadékot látott a szabad királyi ranggal bíró városok s az egyéb települések között. Nem hagyhatók azonban figyelmen kívül azok az ezzel ellentétes tendenciák sem, amelyek egyre inkább valamiféle egységes „városi tudat" kialakulásának irányába hatottak. Bár ezekről a tendenciákról már volt s lesz is még szó, mégsem felesleges talán ezeket itt, ismételten összefoglalni. Elsősorban azokat a refeudalizációs törekvéseket említhetjük meg, amelyeket a polgári rend tagjai, s főként országgyűlési követei nap mint nap megtapasztalhattak, s amelyek már-már létében fenyegették a polgári rendet. Ezek a törekvések természetesen védekezésre, s ahányszor csak lehetőség nyílott rá, meg-megújuló ellentámadásokra késztették a polgárságot, s hozzájárultak a polgárság és nemesség közti ellenségeskedés erősödéséhez, egyúttal azonban a polgárság és a liberális köznemesség élharcosainak egymáshoz való közeledéséhez is. Ebben a közeledésben az eszmék közös volta mellett a közös gazdasági érdekek játszottak szerepet, mindenekelőtt azok a már említett vonatkozások, amelyek a mezővárosok fejlődésével, s jó néhány mezővá116